Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Fővárosi liirek. * A Petőfi életrajzára és arcképeire vonatkozólag O r 1 a y Soma képírónktól, a költő egyik barátjától, a következő levelet kaptuk: »Yárady Antal a hű barát tartozásának tett eleget, midőn, Petőfi jelleméről egy csomó helyreigazítást közölt. Én is tanú- bizonyságot tehetek a mellett, hogy ő híven festi a nagy dalnok jellemét. Közleményei azonban még csekély anyagot képeznek ahhoz képest, a mennyire Petőfi életirój ának szüksége lesz. Azon kellene tehát lennünk, hogy mig végkép el nem múlik az alkalom, összegyűjtsünk minden anyagot. Még számosán élnek, kik Petőfivel bensőbb összeköttetésben álltak. Ezeknek szövetkezniük kellene arra, hogy mindegyike híven, minden regényesités nélkül Írja le érintkezéseit Petőfivel s észleleteit jelleméről. Ily gyűjtemény magában is érdekes olvasmány lenne, a ferde vélemények terjedését gátolná s a költő életirój ának nagy feladatát lényegesen könnyítené. Yárady Antal szólván a költő arcképeiről is, helyesen állítja, hogy az a kőnyomatú arckép, melyet 1845-ben Barabás rajzolt, valamennyi közt a legélethűbb. Megemlékezik ő egy általam készített alapfestményről is, melyet elitéi. Én háromszor festém Petőfit természet után. Először tanuló koromban Sopronban, mint katonát, tenyérnyi kis képben. Ezt ő elvitte magával s később katonatársa : Kupis Yilmosnak ajándékozta, kinek hollétéről később nem volt tudomása. Erről a képről Yárady nem szólhat. Másodszor 1848. nyarán életnagyságú mellképben kezdtem festeni, de Petőfi az akkori mozgalmak közt Pestet rögtön elhagyván, a mű befejezetlenül maradt, ilyen állapotban van nálam ma is s bár a kezdőnek technikai hiányait elárulja, élethűségénél fogva mintáúl szolgálhatna egy jó arckép készítéséhez. Yárady ezt sem látta, tehát erről sem szólhat. Harmadszor 1849-ben Mezőberényben kezdtem festeni, midőn Petőfi a forradalom menetével elégű- letlen lévén, attól vissza akart vomdni. Ez a kép kicsinyben, de egész alakban van festve, ülő helyzetben,
