Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Fővárosi hirek. * Petőfi illusztrált kiadása már a könyv­piacra került. A gyönyörű kiállítású könyvet az »Athenaeum-társulat igazgatóságának« következő elő­szava nyitja meg: »Az Athenaeum-társulat 1868-ban, idősb Emicli Gusztáv ur irodalmi vállalatait átvevőn, Petőfi Sándor költeményeinek tulajdonosa lett s ajobb- ra fordult hazai viszonyok nem gátolták többé, hogy a szerző számos, addig kéziratban lappangott, vagy csak megcsonkítva, illetőleg! változtatva kinyomatha­tott költeményeit szintén napfényre hozza: elhatároz­ta tehát mind összegyűjtve, lehető teljes kiadásban közre bocsátani. De lehető diszesbenis, a költő szöve­géhez művészi rajzokat csatolva. E végből legjobb fes- tészeinket kellett megnyernie s a képek számával sem fukarkodott: olyan két körülmény, a mely mig egy­felől a könyv becsét emelendő volt, másfelől megjele­nését késleltette. íme többévi fáradozás után, bemu­tathatjuk a munkát, s a ki művészi viszonyainkat va­lamennyire ismeri, az időt bizony nem fogja sokalni, kivált ha számba veszi a nyújtott rajzok mennyiségét, változatosságát és jelességét. A legnagyobb magyar lyrai költő iránt való kegyeletünknél fogva a lehető díszes és teljes kiadást nyújtjuk a magyar közönség­nek. E kiadás magában foglalja: először, Petőfinek a maga által rendezett két rendbeli nagy gyűjteményét: az elsőt, a mely még életében 1847-ben jelent meg; a másodikat, a melyet kevéssel halála előtt 1849-ben adott el Emichnek, de a mely csak 1858-ban jelenhe­tett meg Kecskeméthy Csapó Dániel felügyelete alatt, az akkori sajtó-viszonyoknál fogva nemcsak számos költemény mellőzésével, hanem tetemes csonkítással és változtatással is; másodszor, a »Helység kalapácsa« című vig époszt, a melyet Petőfi még első gyűjtemé­nyébe föl akart venni, de egyik kiadójával kötött szer­ződése miatt nem vehetett föl; harmadszor, mindkét gyűjteményében saját maga által mellőzött költemé­nyeit,töredékeit és zsengéit, melyek részint a Gyulai Pál által kiadott »Vegyes művei«-ből, részint az illető fo­lyóiratokból, részint pedig többé-kevésbbé hiteles kéz­iratokból vétettek át. Petőfi az 1848—49-ki függet­lenségi harc egyik áldozata, ki az oroszok ellen vívott fehéregyházi csatában lelte hősi és kora halálát. Élete utósó két évében nagy részt a forradalom és a nem­zeti harc szelleme sugalta költeményeit, a melyek kö­zűi nem egy ma már valóságos történelmi emlékké vált. Épen azért, alkotmányunk visszaállítása után, mellőzve minden politikai szempontot s csak az iro­dalom-történetit tartva szem előtt, nem haboztunk

Next

/
Thumbnails
Contents