Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

ezeket is felvenni e kiadásba, Csak négyet mellőztünk: »A királyok ellen,« »Ausztria,« »Itt a nyilam,« »Ákaszszátok föl,« ciműeket, a melyeket e szempont- bál sem tarthattunk közölhetőknek. Ugyanez okbúi itt-ott kipontoztunk egy pár sort s kihagytuk a »Kont és társai« két utósó, az »Erdélyi hadsereg« utósó előt­ti, »Péter bátya« harmadik, és a »Föl a szent hábo­rúra« ötödik versszakát, E megjelölt kihagyások kivé­telével a gyűjtemény Petőfi lyrai költeményeinek tel­jes kiadása. Az eddigi kiadásokban mellőzöttek föl­vétettek, a csonkítások lelkiismeretes pontossággal helyreállittattak. Az olvasó meg fogja találni mindazt, a mi az eddigi gyűjteményekben akár a költő saját akarata következtében, akár kényszerűségből hiány­zott, meg a mi szértekallódott, vagy a mit a család tagjai rejtegettek, fog tehát találni benne sokat, a mi most először jut nyilvánosságra. S itt a helye köszö­netét mondanunk a buzgóknak, különösen Petőfi István, Horvát Árpád és Szinyey Jó­zsef uraknak, a kik magán utón vagy liirlapi felszóla­lással e kiadás gyarapításához hozzá járultak, egy-egy elfeledett költeményre rámutatva, egyet-egyet saját birtokukból átengedve,valamint Greguss Ágost urnák is, ki az anyag összeszerzésében fáradhatatlan huzgóságot fejtett ki. Hogy egy és más akaratlanúl, még igy is kimaradhatott, minden emberi munka tö­kéletlen voltánál fogva meg kell engednünk: a hiányok földerítése s betöltése a további kritika tiszte lesz. Ugyan az ő tiszte lesz megigazitni azt is, ha valamely költemény nem a maga esztendejébe volna sorozva. Hogy a költemények sora, az illető év keretén belül, nincs mindenütt megtartva, mint a költő rendezte vagy a művek kelte kívánná, szíveskedjék a kegyes olvasó a nyomdai kiállítás tekinteteinek betudni: né­ha egy-egy rajz elkészülése oly sokáig húzódott, hogy kisebb bajnak látszott a megfelelő költeményt hát­rább tenni, mint az egész munkát hónapokig feltar­tóztatni ; átalában pedig a költemények helyét a raj­zoknak, de magoknak a költeményeknek is körvonala és terjedelme jelölte ki: kétszeresen döntő szempont oly kiadásnál, mely díszre, de egyúttal tömörségre is törekszik. Egyébiránt a gyűjtemény elrendezésében a költő szándékának hódoltunk, a ki költeményeit kiseb­bekre és nagyobbakra (elbeszélőkre) osztotta, e két ke­reten belül pedig az idő sorát követte volt; ehhez a két fő­osztályhoz a dolog természete szerint még egy har­madiknak kellett járulni, mint toldaléknak, a mely a szerző által föl nem vett darabokat foglalja magában, íme kiadói eljárásunk, indokaink és mentségeink. Kegyelettel fogtunk a kiadáshoz és kegyelettel nyújt­juk azt a magyar közönségnek. A költő ismeretlen sírját nem jelöli sírkő,' de emléke él és élni fog a ma­gyar nemzet kebelében. Lángesze és tragikai sorsa örök hirt vívtak ki számára nemcsak hazánkban, ha­nem az egész miveit világon. Hiréhez talán nem mél­tatlan e kiadás is, melyben a magyar művészet és nyomdászat mintegy hódolatát nyújtja szellemének. Budapest, 1874. július 25-én.«

Next

/
Thumbnails
Contents