Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

ség a nagyok irányában, s mély szánalommal párosult együttérzés az elnyomottakkal. Ki tudja, nem bir- nánk-e most Göthében egy nagy humoristát, ha paraszt viskóban születik ? Arany epés humorral tanit meg, hogy a nyomor már magában véve is, de főleg a költőnél humoros:

Mi is hiányzik énnekem A végre, hogy költő legyek ?

Csizmám lyukadt és vállamon Alig van egy rósz köpenyeg.-Fésűlhetetlen a hajam,

Ingem silány, szenyes gyapot...

De Arany fentebb kiemelt humoros világnézetének még egy körülmény ad erősebb színezetet. O saját tapasztalatból mondhatja el: »Közönyös a világ!« 0 hozzá is az. A sok ünnepély és hübóskodás közt e legnagyobb költőjéről mindig megfeledkezni látszik a nemzet és Gregussnak »Az anya és fiai« cimü meséje nagyon időszerű és igaz volt. Ha Arany német költőnek születik, már most egész Arany-irodalom léteznék. Petőfi nemzete meg nem érti teljesen legnagyobb költőjét. De ez a nagy költő nem is követelő. Csöndes és szerény, mint »vén kabátja,« a mely nem akart »soha többnek látszani« s a humorista őszinteségével teszi a vallomást az őt ismerni akarónak, hogy »ő is ember, földi, gyarló,«

S tán becsét is, ha csalódnál,

Alább tennéd a valónál.

Ez az őszinteség Byronra emlékeztet és csakugyan van közte és Arany közt némi rokonság, csakhogy ez utóbbiban sokkal kevesebb a szenvedély és több a művészet. Arany többnyire a humornál állapodik meg, Byron a legsötétebb világfájdalom skálájáig felzokog. Byron is azt kiáltja: »közönyös a világ!« De egészen más értelemben, mint Arany. Ennél a nép, az elnyomott kis köznapi emberek panaszkodnak igy. Byronnál egy mindent átélvezett, az emberi társadalomtól már szinte elundorodott voué, egy világfi, meg egy bársonyruhás főur. Ez a blazirtság közönye. Ilyen kifaka- dás van »Don Juan«-ban, »Harold«-ban, »Lará«-ban elég. — Arany a népnek, nem a szalonvilágnak Byrona. Nélkülözi ez utóbbinak mély és zord kitöréseit, s nem nagymérvű szenvedélyénél fogva Shakspeare rövid és hatalmas páthoszát is. Az ő »Harold«-ja nem a világlátott palotabirtokos ur, hanem a cigányszedett, vándorkomédiás »Istók«, kiről épugy, mint Haroldrül, okunk van gondolni, hogy a költő néhol önmagát festi hősében. — És »Bolond Istók« — ha elkészül — a nép könyve lesz, a mint Arany a nép költője, miről