Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Levél Vávady Antalhoz.

Dömsöd, május 22-kén 1846. Hát megtörtént a párbaj ? s élsz-e még ?

Ha főbe lőttek: tudósíts felőle;

írd meg tüstént, hogy Pestre fölrohanjak,

És boszút álljak éretted, barátom !

Szó a mi szó, de nekem igazán

Nem tetszik, hogy te minden balgaságért

Kész vagy kockára tenni éltedet.

Azt gondolod: lelked-tested szakái ? * ha Leborotválnak, újólag kinősz ?

Csalódol! mert az élet esizmatalp,

S ez nem lesz új, ha egyszer elkopott ;

Azért kiméld a drága csizmatalpat,

A melyet nem szab kétszer senkinek Az ég vargája, a kőszívű sors.

S azt gondolod tán: annyi a barátom,

Mint fönn az égen a csillag ? ha egy Lehull közülök, észre sem veszem ?

Hiszen tudod jól: mily kis számotok van Nektek, kik engem őszintén szerettek,

Kik föntartjátok szivem melegét.

Mért e kis számot megfogyasztani ? ...

És Ida, Ida, e kedves leány, *)

Ha téged elveszt ö, mivé lesz ? ő,

Kinek kívüled nincsen senkije ! ?

Te vagy világa . . . Lennél oly kegyetlen,

Reá szakadni hagynád a világot ?

S van még egy — a hon! Vagy már elfeledted ? Peledhetö-e, a miről beszéltünk A lelkesülés lángóráiban ?

Ki tudja, mit hoz a kétes jövendő,

Mely álmainknak legkedvesbike,

S akkor hazánknak ránk szüksége lesz.

Látod, barátom, élted mily becses,

Azt a világhoz mennyi lánc köti,

S te mégis könnyelműn kockáztatod.

Ha még nem tértél, térj eszedre már,

S ne légy, mint voltál, olyan balgatag,

Vagy igazabban : oly kétségbeesett.

*) V. A. menyasszonya a később hitvese.