Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Kétségbeesni! milyen gyávaság ! Kinek van erre több s nagyobb oka, Mint én nekem ? de én szégyenlenémr ezt. A szenvedésnek lángjában szivem Szét fog pattanni, mint a porcelán, De, mint a jépcsap, szétolvadni nem ! Megállj, ha Pestre ismét fölmegyek, Majd megtanitlak én kétségbeesni, Hogy unokád is megemlegeti! Vásárra ott benntermek nálatok, S viszek portékát, de nem holmi gyapjút, Vagy bőrt, vagy posztót s effélét, azért Nagyon hiszem, hogy nem lesz kelete. Mert hajh ! jó gazda ám a magyar ember ! A mit kutyákon, kártyán s más egyében Eltékozol, meggazdálkodj a könyvön. A könyvvel úgy van, mint hajdan zsinóro» Nadrágjával s prémes mentéivel volt, Melyet nagyapja s édes apja vett, Az s/.olgált még az ö fiának is. Hazám! még sem vagy oly boldogtalan, Minőnek első pillanatra látszol, A lelki szükség nem bánt tégedet; Minden szükséged van, de lelki nincs, Ettől az egytől megmentett az isten . . .-------------A mint mondottam : a vásárra majd Meglátsz, barátom; akkor fölmegyek, S te rám sem ismersz, úgy megváltozám ; A szép természet megváltoztatott, Beteg kedélyek e hű orvosa ; Beteg valék én ott tinálatok A pesti utcák holthideg kövén, Hosszú, sötét árnyként vonált utánam A csüggedés, az életunalom. Ujjászülettem 1 a falusi lég, a Sötét erdőknek zúgó lombjai, Lombok fölött a csattogó madár, A fák alatt a hallgatag virágok Fölélesz'ék elájult lelkemet; Nem gyűlölöm, mint eddig, a világot; Már csak haragszom rája, csak haragszom, Hogy olyan gyáva, hogy föl nem kiált Elzárt, elorzott boldogságáért, hogy Meg nem torolja kincse elrablóin Évezredeknek szenvedéseit. De hinni kezdem, hogy dicső napoknak

Next

/
Thumbnails
Contents