Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Fővárosi hírek. * Gregnssomáuia. Ez a legújabb irodalmi betegség, melyben egy idő óta a »fiatal nemzedék« bizonyos körei szenvednek. A betegség ismertető jelei: heves láz, néha félrebeszélés. Mióta e járvány gyarapodik, van egy aggasztó jelenség is: rögeszmék mutatkoznak! Valami »fenséges küzdelemnek« tekintik azt, a mi nem egyéb, mint egy élénk vérmérsékletű, irodalmi »hunting-club« divatos sportja, mely heten- kint több nap passzióval nyargal és kerget, (bizonyára azt hiszi: hogy egy kártékony és ravasz rókát,) holott a mit űz, nem más, mint saját személyes ellenszenvének árnya. Ha Gregusst megtámadták a Petőfi-ki- adás előszaváért, annak volt némi alapja, bár lázasan eltúlozták a dolgot, megtagadva tőle minden érdemet e kiadás körűi. Ha ülőlapjaink paródiát csinálnak a sok »kutya-mesé«-re, az olyan alkalmi dolog, melyen az egész közönség mulathat, föltéve, hogy a paródiák sikerűinek. Hanem midőn kritikai irányra törekvő lapok is hetenkint vezércikkekben azt törekednek demonstrálni, hogy komoly irodalmunk egyik legmunkásabb tagja csak kárára volt és van a »nemzeti szellemnek«; s hogy egy személyt üthessenek, nem átalják ferde színben tűntetni föl egész kritikai irodalmunkat: ez már oly kórjelenség, mely méltó aggodalmat szül, s azt mutatja, hogy vannak, kik jobban tudnak gyűlölni egy személyt, mint szeretni az ügyet, melyet szolgálni kívánnak. Mi nem személyi védelmet akarunk írni. Mindenki ismeri Greguss irodalmi munkásságát s tudja: mi abban a méltányolnivaló és mi a megtámadható. A kik az utóbbi hecceket figyelemmel kisérték, bizonyára nem egyszer gondolhatták: vajha ne csak kiabálnátok Greguss ellen, hanem tudnátok is olyan könyvet Írni, mint a minőt ő a »Balladáról« irt, mely széptani irodalmunk egyik legjobb terméke! De mi ezúttal nem ama kiabálással akarunk foglalkozni, mely Greguss ellen hangzik, hanem ama félrebeszéléssel, mely e közben néha az egész irodalom ellen igazságtalanná válik. A »fenséges küzdelem« egy lovagja legközelebb kimondta a nagy szót. hogy a »germanizáció fészke« nálunk nem az emberek német beszédében van, hanem az irodalom német szellemében. Mert az irodalom emberei csak a németeket tanulmányozzák, holott másokat is kellene, főleg a franciákat. »Äesthetikaiirodalmunkra — úgymond — a legkiválóbb francia kritikusok: Jules Janin,
