Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
Mindez pillanatnyi behatások kényétől függvén, szava beváltásának elmulasztása fölött e részben egy piczit se töprengett soha,** valamint megbizhatóságot nem is követelt. Helyi látogatásai is minden kimértség nélküliek, sokszor meglepők, hogy úgy mondjam rohamosak valának. Rögtönzött elhatározás látszott jöttén - mentén. *** Beköszöntése ^néhány rövid szóból ** 1845-ben tolnamegyei borjádi látogatására egy hetet szánt. Váratlan érkezett meg. A hét vége felé nyughatatlansága egyre nőtt. Lehetetlen volt megrna- rasztani, főkép a «Honderű» kritikája óta, melyre ama költeménye lön a válasz, melyben azt mondja, hogy Írója nevének végtagját hordja magán. Azonban lekésett a hajóról. Még egy hetet kellett várnia. Azt hittem megpukkad mérgében vagy gyalog indul a világnak. Egy szót se szólt, sőt mintha czéljánál volna, jó kedvvel indult vissza. A bezzegi homokon köriilkoszo- ruzta kalapját élő szalmavirággal, bokrétákat tűzött mellére s igy nagyot kurjongatva, széles jó kedvében állított be újra Borjádra. A viszontlátás örömében virágos kalapját magasra feldobálta, átölelte anyámat, majd az elkésést áldá, hogy kedves helyét újra láthatja — holott megelőzőleg egy napot se engedett volna, mig most újra egy hetet töltött el, mindig boldog napjai közé számítván ott átélt idejét. *** Kögtönzött elhatározásának a maga nemében egyetlen példája K. bankárnál leánykérőként föllé- lépése. Pákh akkor Karlovszky hírneves ügyvéd jurátusa volt s mi nála egy oly teremben valánk a reggeli csöpörgős idő eltöltése végett, mely mászó-létrák- kal és mindenféle testgyakorló készülékkel volt tele. Mindhárman fenn a kakasülőn himbálóztunk. — Petőfi peleskei notárius-féle öltözékben, sötétzöld prémes zekében s pörge kalapban járt és el lehet képzelni, hogy oly köcsögkalapos világban mennyire feltűnt magyar viselete, kerek kalapja, aranysallangos selyem 1 kendője. Ugyanakkor tájban jelent meg költeményé- , nók ujjnyi vastag kiadása, melynek egy példánya bő ( öltönye zsebében volt. Beállít egyszerre egy czipó- árus barna menyecske, kínálja áruját. Páklikal nyugton maradánk. Petőfi mint az evet ugrik le a kötéllétráról, átnyakalja — ez volt szokása — a fekete szemű asszonyt s meg akarja két szép szemét csókolni. A kelepczéből szabadkozó az elpazarolt sok szóra válaszolva, elmondja, hogy mindennél szebb az, j mit tegnap este jegyzőjük felolvasott s melyben «a ■ szerelem, a szerelem sötét verem »-féle vers is Írva | van. Petőfi meglepetve pillanatra megmerevült, majd izgatottan bizonyítgatni kezdé, hogy annak ő az Írója s hogy meggyőzze, előveszi saját példányát és 1 megajándékozza veie, kérvén, hogy mondja el falujában vele való találkozását. Az asszony elképedve mondá: «istenem, istenem, soha se gondoltam, hogy ily csintalan ur Írja ezeket a szép dolgokat» s távozott. Petőfi végtelen örült, hogy költeménye utat talált ! a nép közé, mi Csokonai óta egészen szokatlan is volt. Majd szegény legény s gazdag leány lett a beszéd tárgya s ennek folytán biztatás arra, hogy ha bátorkodnék ő, mint köztünk leghíresebb, K. leánya kezét meg- , kérni s elnyerné, nemcsak együtt lenne a kettő, hanem hatalmasan is folynának dolgaink — csakhogy ehhez bátorság is kellene. Nem kellett P.-nek több, mint feltenni felőle, hogy nincs hozzá kellő bátorsága. Le
