Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

I könyez, pirul s megígéri, hogyha eljö a tettek ideje, jogaiért férfiasán síkra száll. Azon mesteri idyllben:

„Csendes tenger rónaságán Szelíden reng csolnakom“

j egy csudás világitásu, békét lehelő költeményben, í mely az A ve Maria! ismert festményre emlékeztet, a csendes hajózás boldogságát csak a haza szenvedésére való emlékezés zavarja meg:

„Néha száll csak árbocomra Egy egy síró vészmadár,

Egy egy fájó aggalom Jövendőd miatt hazám !“

De a Petőfi lyrájának békegalambjai, csakhamar vad vészmadarakká változnak át. Bár miként vélekedjenek is utósó forradalmi dalai felöl, azt el kell ismerni: hogy élet és költészet nála bájosan öszhang- zott s hogy a szabadság viharos dythyrambjai, méltó hattyúdalai voltak egy oly dalnoknak, kinek halála a forradalmi harc csatamezején immár kétségbe sem vonható.

A magyarok virágzó fénykorának letünte, s a már rég kietlenné vált haza miatti keserve, már az „Egri hangok“ban is nyilatkozik, mely költemény, múzsájának régibb korszakából való; s különböző változatokban e panaszos fájdalom húzódik végig összes költeményein. Egy évfolyama sincs költészetének, ily tüzes tokaji nedv nélkül — és valóban tűz, velő s gyakran juvenali gúny, elvitázhatlan előnyei e költeményeknek. De a költő nézpontja mind a mellett, változatlanul nem maradt ugyanaz. Ha bár a kiskunsági mészáros fia, már születésénél fogva sem viseltethetett valami különös rokonszenvvel, a magyar nemesi uraskodás iránt, s az eladósodott, miveletlen pusztai uracsokat a „Magyar nemes“ ciraü költeményében kigunyolta is, de Petőfi politikai lyrájában mégis túlnyomó az elégiái hang, Magyarország letűnt nagysága fölött. „A nagy, dicső, világrengető ősöket“ megünnepli, s ez természetesen leginkább még is az ősidők „magyar nemeseit“ illeti. Aztán jelszava ismét: az egységes Magyarország! Egy nemzetnek ne legyen két külön országa, Magyarország nyelje el ! Erdélyt — mi tisztán nemzeti politikai kérdés.