Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

118-ik sz. Szerdán, május 25.

Első évfolyam 1864

Kiadó-hivatal: Pest, barátok-tere ’7. sz.

Előfizetési dij :

Félévre

...................8 frt

N

egyedévre ... 4 fii.

Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve mindenn .p; Vo- ronkint képekkel.

FŐTÁROSI LAPOK.

IEODALMI NAPI KÖZLÖNY.

Szerkesztői iroda: Lipót-utca első szám. l-sö emelet.

Hirdetési dij:

Hasábos petit sor . , 4 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor . . . 30 kr

Az üldözött.

A remény kihalt szivemből,

Hajómról letört a horgony,

A viharos élet terhét Végre is hiába hordom.

Úgy előttem, mint utánam Kémlelnek is már a cápák:

Üldözőim, elleniül — mind Martalékra tátja száját.

Telhetetlen, undok szörnyek,

Kik a vészből, bajból éltek :

Mint sírokból a hyénák,

Kárhozatból a rósz lélek :

Oh ismerlek titeket már,

Álnok, emberarcú szörnyek!

Akkor vagyon épüléstek A mikor más roskad, görnyed . .

S ki teremtett titeket is ?

— Kétségkívül a jó isten,

0 mindenhatóságától Van és él e földön minden.

S ebben semmi csodás nincsen, Megfoghatod akár kézzel —

Kajt’ sokat ne is tűnődjél,

Meddő, gyarló emberészszel.

Ha az éhes fenevadnak Adott sűrű, sötét berket —

Természetes, ha számára Bárányokat is teremtett.

Csermelyi Sándor.

AZ ELVEK HARCA.

(Novella.)

Urváry Lajostól.

Ií.

(Folytatás.)

A virágház a kert jobb felén állt, most ünnepi fényben. Egyes pontjait kitűnő müizléssel rendezett csoportozatok foglalták el. Itt egy mesterségesen kifaragott paradicsom madár ringatta magát az aloe lombozatán, amott a légben mintha óriás sas repülne a hortensiák, fuxiák tableaui felett. Az álomvirág, tüzes és vérvörös, mint a gránát, egy szögletben pompázott, mig a campagne-cella óriás, phantasticus kelyhéböl számtalan aranypillangó szállt fel. A rho- dodendronok festői tömege köréből a büszke borostyánfa emelkedett ki, a szemközt levő zugban pedig arany pók szőtte ezüst hálóját. A cameliák tömkelegéből illatos vizsugár szökellt fel, mely a szines lámpák reflexiói által pompás szinvegyületben fénylett. És mindezek felett a tiszta tavaszi éj, költészete teljével, az illatos májusi lég, varázsa összes igézetével. A társaság e virágházba tért. Ugyanekkor érkezett meg az öreg Daróczy József, a grófnő jogigazgatója, Endre elhunyt atyjának régi jó barátja. A mint a grófnőt üdvözlé, azonnal Endre mellett termett.

Mintha régi jó szellemet látna a múltból, Endre oly elragadtatással borult fiatalkori jóltevöje karjaiba. Azok a tiszteletre intő öszfürtök, vidor, mosolygó arc, barátságos tekintet. Mintha Endre atyja támadt volna fel a sirból. Endrét át meg át öleié, s az a köny, mi az öreg ur szemeiben fénylett, öröme és .részvétteljes szivének becsületére vált.

Az estelinél egymás mellett foglaltak helyet.

— Nos te rósz fiú — kezdé az öreg ur — mily régen nem láttalak! Mily nagyra nőtt szakálod, aztán arcod is oly komoly, férfias lett, mintha te igazgatnád legalább is a félvilág dolgait. No de reményiem, hogy azért ott a külföldön nem felejtetted el régi jó barát- jaidat ?

— Kérem, édes urambátyám!

— No csak ne nézz rám oly sajnálkozó tekintettel, megállók azért a talpamon, ha hat tizes nyomja

is a vállamot. Ha belefáradunk dolgunkba, majd együtt menjünk a szalonka vadászatra, aztán ha elénk kerül egy-egy szép pásztorleány... node minek mondanám el ezt egészen.

— Kedves jó bátyán, bocsásson meg, ha külsőmben nem oly hevesen nyilvánul a viszontlátási öröm, mint azt lelkemben érzem; de a múlt években nagyon sok szomorúság ért; — aztán tudja, hogy anyám is oly roszul van, hogy csak Isten segíthet.

— Meg is segít fiam; nem felejtkezik az el azokról, kik benne biznak. Anyád bizonyosan felgyógyul, hisz az az ép erő, a mi benne van, bátran farkas szemet néz bármily nagy betegséggel. Aztán számodra is tudok ám egy jó helyet, és reményiem, hogy nem is fogod azt visszautasítani.

— Számomra? Édes bátyám, valóban megszégyenít.

— No csak ne köszönd meg előre; tudod, hogy apád a köszöneteket utólagosan se szerette, s én büszke vagyok arra, hogy körülbelől hasonló vagyok hozzá. De hogy kíváncsiságodat túlságosan fel ne ingereljem, majd elmondom, hogy mint akarok rólad gondoskodni.

— Igen lekötelez.

— Hogy tehát az elején kezdjem, arról talán meg vagy győződve, hogy a grófnő ö mlgának jó embere vagyok, s hogy mindenben, a hol csak lehet, üdvét, javát mozdítom elő.

— Ha ezt nem hinném, a naponkénti esetek ellenem bizonyítanának.

— Most meg rajtam volna a köszönésekben a sor, hanem e helyett, majd csak tovább folytatom. Tehát a legutóbbi napokban arról győződtem meg, hogy szükség volna oly emberre, ki folyton a grófné körül lévén, ismerné a legapróbb körülményt, mi előadja magát s aztán joggal is bírna interveniálni, a mint jellemes, erre jogosult egyénnek illik.

— S azután?

— Azután azt hiszem, hogy legcélszerűbb lenne erre a házi orvosi tisztet kiválasztani. Egy orvosnak sok szabad! Midőn a grófnő egész éjjel át s majdnem mindig ugyan egy egyénnel táncol, oda léphetne és komoly arcai mondhatná: Asszonyom, a tánc önnek megárt, ereiben a vér már is tulsebesen kering, a tüdövész a küszöbön áll! Aztán a tüdövész borzasztó rósz szellem, egymásután hervasztja el az arc pirjait, erre pedig a nők a selyem ruhákban ép oly büszkék, mint kiknek szive carton ruha alatt dobog. Ha a grófnő egy este migrain felöl panaszkodik s magányosan akar lenni, elöállhatna s igy szólana hozzá : A migrain ellen legjobb orvosság a zajos társaság, a magány fokozza a bajt s utat tör — az örülésnek. Tudvalevő dolog pedig az, hogy nemcsak azok az örültek, kiket meg szoktak kötözni. Ha a grófnő panaszolja, hogy láza van, figyelmeztethetni lehetne, hogy a láz kutforrása a szivben rejlik, s a szívnek pedig az a baja van, hogy nagyon hevesen dobog. Mily sokszor csak azért hideg a szoba, mert az ablakon függöny van, melyen át nem nézhet be a nap. Mi mindent nem tehet egy okos, jellemes orvos. A test ezerféle szállal van egybekötve a lélekkel, s ki az előbbit gyökeresen akarja orvosolni, az utóbbira is tekintettel kell lennie.-— Igaz; de bocsássa meg édes bátyám, ha némi feleletül ön paraboláit folytatom. Lehetnek emberek, k iknek szeme nem birja meg a világosságot, s kikre nézve igy jótékony a sötétség. Vannak aztán olyanok is, kik nem is tudják, hogy hol az a sötétség, melyet meg kellene világitniok.

— Kettőt kérdeztél, kettőre felelek. A mi az elsőt illeti, nem hiszem, hogy komolyan mondtad volna. Tudhatod magad is, hogy a grófnő gondos nevelésben részesült, mely a többi között arra tanitá, hogy tisztelje rangját. A grófnő nem feledhette el a tanokat,

nem családja hagyományait. Ezek ellen pedig szivében két érzelem támadt fel, az az tulajdonképen egy, két különböző nyilatkozványban, mik folytonos harcot vívnak lelkében, s hogy ki leend a győztes, egyedül a viszonyok és körülményektől függ. En azt kívánom, hogy egyik sem, s attól félek, hogy e harcban végre is a grófnő lelke fog megtörni.

— Se két ellentét ?

— Egy phantasia a múltból, s egy alak a jelenben, mely felölté e phantasia alakját, és szerepét nem minden ügyesség nélkül játszá. Azt tudod ugy-e, hogy a grófnő férjét nem szerette soha, s csak azért ment hozzá nőül, mert szüléi úgy akarták ?

Igen! — felelte Endre gépiesen, mig tekintete előtt egészen uj láthatár nyílt meg.

— Mint bizalmasb óráiban tett nyilatkozataiból tudom, a grófnő leánykorában egy fiatal emberrel találkozott, kit mindazon lelkesedéssel szeretett, a hogy tapasztalatlan, bohó leánykák szeretni szoktak.

— Es — és ? kérdé Endre mohón.

— Hogy ki volt ez tulajdonképen, nem tudom; de mint gyaníthatom, már meghalt s a grófnő most már annál ritkábban beszél róla, miután van körében egy fiatal ember, ki alighanem első ideáljának honfitársa s nemcsak birja régebbi vetélytársa minden előnyeit, hanem egygyel többet is : a rangfokozatokban közötte s a grófnő között nincs annyi különbség.

(Folyt, köv.)

AZ EMBERVADÁSZAT.

Indiai életkép.

(Hawthorne nyomán.)

Moenich Károlytól.

(Vége.)

Wak-a-da-ha-hu azonban erősen állitá, miszerint az ö eljárásának köszönhető, hogy ha eső nem is, de legalább a dörgő hajó (igy nevezék ők a gőzöst) feléjük jött. Mindazonáltal övé volt a dicsőség, mert ■b következő éjjel nagy eső állott be, csakhogy ebben sem volt köszönet, minthogy a villám is lecsapott, és épen Clark ifjú aráját Ba-sti-va-nát sujtá le. — Természetesen Wak-a-da-ha-hut okozták e szerencsétlenség előidézőjéül, s ö már is a leány atyját három szép ménnel készült megajándékozni, s ez által megkérlelni s kiengesztelni, midőn egyszerre ama ördögi gondolat villant meg agyában, hogy a szerencsétlenség okául Clarkot hozza fel.

„Nekem — úgymond — sikerült esőt kieszközölnöm, ennél fogva a „nagyszellem“ kegyében vagyok, s minthogy a „nagyszellem“ ezen irá- nyombani kegyének jelét is adá, nem lehetséges, hogy én legyek oka ily szerencsétlenségnek is egyszersmind“.

Ezen okoskodás a népet Wak-a-da-ha-hu állításának igazsága felöl meggyőzte, minthogy magok is a felhőkön gyakorolt hatalmának tanúi voltak, mely szerint bizton hivék, hogy neki a nagy széllé inra e 1 valóban összeköttetésben kell állania.

„A szerencsétlenség valódi okozója — folytatá — azon halvány képű idegen, kit magatokkal hoztatok. — Az ö jelenléte köztetek már a tüzszellemet is felingerelte,kinek haragja a rét-égésben nyilvánult, és most ismét épen az ö aráját sujtá le a villám által bizonyságául annak, hogy néki köztetek élnie nem szabad“. •

Wak-a-da-ha-hu beszédének eme része ép oly :övetkezetesnek látszék, mint eleje.— Mialatt mind- iyájok szemei Clarkra irányulvák. Wak-a-da ho-hu, lüszke önérzettel távozik el, szónoki tehetségében, s z épen imént nyert diadalban elbizakodva, azonki- ül találós mester fogásában, mely szerint lovai is lirtokában maradtak.

Mindnyája szájából az átok és halálitélet szav