Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Petőfi szüleit, a kik ismerték, igen értelmes és a félénkségig szerény embereknek mondják. Genie- jét, úgy látszik, anyjától örökölte, ki szeretetben gazdag szivü, páratlan jóságu, erélyű és elméjű asz- | szony volt. Lejebb közöljük a levelet, melyet 1848 végén, Pestről unokája születésekor, férjéé kíséreté­ben fiához irt. Ennek egy pár sora a kettőjük közti viszonyra is kedves világot vet. A szülői gyöngéd­ségnek és szivreható ragaszkodásnak ez egyszerű le­vélnél mégkatóbb bizonyítványát alig lehetne találni. Hanem térjünk vissza rajzunk fő tárgyára, a köl­tőre, kinek elszalasztott eszményképe miatti fájdal­mát a távoliét is csak enyhítette — le nem csillapí­totta. Ily küzdő és borongó lelkiállapotban irta „Fel­hők“ cimü versfüzetét, melynek alapszinezetén Shel­ley és Lord Byron hatása jelenkezik. E füzet epi­gramma-irodalmunkat a legszebb ‘darabokkal gyara­pította. Ez év júliusában falura vonulva, a drámai irodalom terén is kísérletet ftett „Zöld Marci“ cimü népszínművével , melyet Egressy jutalomjátékául szánt, melyet azonban a drámabiráló választmány a Honderű nagy örömére nem fogadott el. Utólag az­tán szerzőjének sem tetszett s ez, noha már Vahot- nak előleg mellett elalkudta volt, megsemmisítette. A darab értékéről mitsem tudunk, egyedül Vahot mondja, hogy többet ért történeti drámájánál. E faluzása alkalmával rándult el Kun-Sz.-Miklós- ra jul. 23-án, és a legmegtisztelőbb fogadtatásban ré­szesült. A város értelmisége a kávéház termében köz­lakomát adott tiszteletére, melynek alkalmával a gymnasialis ifjúság fáklyamenettel és saját költemé­nyére alkalmazott kardallal üdvözölte. A zene, tánc reggelig tartott. Ez éj emléke van megörökítve „Bú­csú Kun-Szent-Mikióstól“ cimü versében. Majd meg, Vahot Imre társaságában Sápon Va- chott Sándort látogatták meg. Az idő legjobb orvosa az emberi szívnek — ez később a költő sebét is behegesztette. Még Etelke halálának második évnapján, kivándorolva a temető­be, a kedves sir fölött zokogott mint a gyermek — ő azt mondta: mint az örült — ; de a bánat kérge szi­ve felöl már bontakozni kezdett: hazajövet mondja Jókainak, kivel együtt lakott (valamint előbb pár hónappal Dobsa Lajossal):

Next

/
Thumbnails
Contents