Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Az önérzetnek e neme mai fiatal Íróinknál nem igen van divatban. Pedig nekik tízszer fölférne, mikor Petőfinek egyszer. Hanem aztán azért akad kevesebb Petőfi közölök . . .

A színészi pályán sehogysem tudott zöldágra vergődni ami hősünk; Kecskeméten, társaival együtt alig tengett. Ez és nyughatatlan szelleme, az 1843-i országgyűlés megnyíltával Pozsonyba vezette, hol a ligeti arénában akkor Fekete Gábor színtársulata működött.

Kecskemétről sok szekér járt fel a pesti hetivásárokra, pár forintért el is hozták volna, de ez fényűzés lesz vala reá nézve. Gyalog indult tehát neki, egy közkenyérrel és egy ürücombbal, a mit szives házi-gazdája tett tarisznyájába utravalóul.

Pesten Vörösmartyt, Bajzát meglátogatta s Ga- rayhoz, a Regélő szerkesztőjéhez is benézve, Pápa felé ment és a husvétot régi ismerősei, közte Doma- novszky körében töltötte. Ezalatt azonban Pozsonyból elkésett, mert Fekete Gábor, miután tagjai fölös számmal voltak, nagy szomorúságára nem fogadta be társulatába.

Akkoriban a hírlapoknak nem volt szabad az országgyűlési vitákat szószerint és egész terjedelemben közölni. Tudjuk, hogy Kossuth pere is e körülményből vette eredetét. E fogyatkozáson az ellenzék kéziratu s országgyűlési tudósításokkal igyekezett segíteni, melyeket szegény sorsú joggyakornokok, diákok írogattak. E tudósításokat akkor Záborszky szerkesztette.

A szinésztársulatba be nem juthatva, ide szegődött hát be Petőfi s borzasztó olcsó áron, (nagy és sűrűn nyomott ivét egy váltóforinton), karcolgatta a tudósításokat. (Tudnivaló, hogy bal o gs u t a lévén, mindkét kézzel igen szépen irt, sőt mások kéziratát is meglehetősen utánozta.)

Petőfi szívós természetű — de nem volt erős ember. A terhes munka mellett melle , szeme gyöngült és a száraz foglalkozás folytán a múzsa is kerülte.

Tán belebe tegedett vo Ina a kelletlen munkába ha történetesen két ismeretséget nem tesz, melyek félig-meddig kihúzták a sárból. Egyik Lisznyai Kálmán, az akkor már meglehetősen ismert nevű fiatal