Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

költő volt, ki a nógrádi követeket, nóvszerint pedig rokonát Kubinyi Ferencet akkori szokás szerint orr szággyülési Írnok minőségében követte. A mint a nógrádiak a gőzhajóról leszállottak, Petőfi ott ögyel- gett a parton s hallotta, mikor Kubinyi a málhák beszállítása iránt intézkedve, Lisznyait nevén szólította ; várt egy kicsit s midőn a tömeg eltisztult, oda lépett :

— Uram, ön Lisznyai Kálmán ?

— Igen, mivel szolgálhatok ?

— Lisznyai a költő ?

— Igenis, az — folytatá Kálmán, némileg csu- dálkozva.

— Én Petőfi Sándor vagyok — kívántam ...

1 — Servus pajtás ! kiáltá Lisznyai szokott kedves, joviális modorában; azán magához vitte s uj ruháit megosztva vele, némi költséggel is ellátta, később pedig Vachott Sándornak bemutatta. — Levetett ócska öltözetét később Willim nevű szabó szerezte meg az Apácasoron ; ez ma is mint ereklyét őrzi.

Ezeket igy beszélte egyszer e sorok írójának Lisznyai.

Vachott Sándor Pozsonyból mátkájához lerán- dulván, levelet hozott Petőfitől Bajzához, ki egyenesen meghagyta volt neki, hogy a nagy tehetségű ifjú költő sorsa felől tudomást szerezzen és hirt vigyen. A levélben le volt irva állapotának sanyarusága. Bocsánatot kér, a miért sorsa panaszlásával untatja Bajzát, de senkie sincs a világon,— senkie, ki előtt keblét bizalommal nyithatná meg.

Ugyané levélben említi, hogy követve Bajza tanácsát, megkezdte a népdalokat is mértékben írni a „Távolból“ cimü versével. De kétségét fejezi ki: vajon sikerrel-e, — és annyiban nem csalódott, hogy a nevezett szép költemény csakugyan nem dal, föieg pedig nem népdal.

Elbeszélvén Pesten Vachott Sándor ifjú pályatársa ínségét, nyomorúságát, egyszersmind tudta nélkül aláirási-ivet bocsájtott ki számára az athenae- isták között, melyen harminc pengő forint gyűlt össze, a mi akkor sok pénz volt, körülbelől mint most hatvan. Az adakozók voltak: Vörösmarty, Vörös- martyné, Bajza, Bajzáné, Vachott Sándor és mátkája, továbbá ennek atyja stb. a kik együtt mind rokonok voltak. E szerint az egész kis collecta en famille került össze, s az Athenaeum körének a szegény ifjú költő iránti szives részvétét szépen tanúsítja. i