Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
gát Petőfi megbízottja gyanánt mutatva be, kitől költeményeket is hozott az Athenaeumnak. Látván azután hogy neve nem hangzik roszul a nagyrabe- csiilt körökben, megnevezte magát s fél napot töltött az általa régtől fogva tisztelt, szeretett két férfi körében. Távozásakor Vörösmarty, versei dijául nehány forintot nyomott markába, a mi neki akkor nagyon jól esett. Ez ismeretség és méltánylat által buzdittatva, azontúl kétszeres buzgalommal feküdt Apollo szolgálatának ; versei az Athenaeum és Honderű — majd a Regélő hasábjain is, sűrűbben kezdték követni egymást s neve naponkint ismertebbé vált a magyar közönség előtt. Csak a szinészviíágban nem tudott elismerésre verekedni. Társai nem hitték hogy ő az a Petőfi, kinek a Athenaeumban versei jelentek meg ; azokat más Petőfi Írja, a ki itt és ott lakik — evvel bántogatták. Ilyenkor aztán a keserűségig dühös volt, de haragját nem mutatta, noha sérelmét mind Bajzához, mind Szeberényihez irt leveleiben elpanaszolja. Bajzának Írja: „Szinésztársaimkételkednek, hogy én volnék az a Petőfi, kinek az Athenaeumban versei jönek. Kételkedjenek, keveset törődöm rajt, nem nekik irok.“ Szeberényinek : „Szinésztársaim is olvasták az Athenaeumban Petőfi verseit; de ők nem hiszik, hogy én vagyok az. Egyébiránt nem sokat törődöm velők, kik többnyire asini ad lyram.“ Ekkor már egészen kezdte beleélni magát a költészet világába; a verselésröl való lemondási szán dókáit illetőleg a Szent-írást idézte: „nem tudják mit beszélnek“ — s nagyon örvendett midőn barátja azt irta, hogy „A borozó“ (Petrovics név alatt megjelent első verse) szerzőjét az aláírás nélkül is kitalálta volna. Mennyi igazság feküdt ez állításban, nem tudom, de bizonyos hogy már e kis versen más szin, más hang ömlik el mint a mi eddigi lantosköltészetünkben divatozott. Kecskeméten Petőfi múzsája meglehetős termékeny volt; számos verset küldött az Athenaeum és Honderű számára: ez utóbbiakat is Bajza kezéhez küldte oly ismételt kérés mellett, hogy megváloga- tásukban a legnagyobb szigorral járjon el, mert üres munkával fárasztani a közönséget nem akarná. Pet- richevics Horváth Lázár választásában nem volt bizodalma. „Ha egy sem érdemes — mondá — maradjon mind homályban. Inkább semmi, mint rósz.“ ZILAHY KÁROLY. (Folyt, köv.)
