Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

vidéki közönségnél, azt mindenki tudja, a ki kisvárosi szinielöadásokat látott. Mindegy: Petőfinek mégis négy egész liónap kellett míg a közönség figyelmét — saját kitétele szerint — párszor meg tudta nyerni és egy-két kitapsoltatásra szert tenni. Hanem ö avval nagyon meg volt elégedve. „Négy hónapos szinésznek elég“— Írja Bajzához küldött szerény hangú levelében.

Különben a feljebb emlitett másodrendű szerepekhez is bajosan tudott jutni; alig vihette ki, hogy Kecskeméten, 1843, márc. 14-n jutalomjátékául ,, Lear “-t választhassa és abban az udvaribolondot személyesíthesse. „Mert — úgymond — mennyi az ármány a színészetnél! Gyakran jajdulok föl: isteni művészet, mért ördögök papjaid!“

Ebből látszik, mily komolyan vette a színészetet.

Az apró szerepek is nagyon fájtak neki; a mi másnak nem kellett, azt mind az ö nyakába rótták. Ilyenkor aztán megtette azt a furcsa boszuállást s a legkomolyabb darabban olyan komikus néma személyt csinált magából, hogy az egész közönség kacagta, — s egyszer, midőn valami gyűlöletes semmiséget kellett játszania, tréfából a lovagköntös mellé kard helyett egy roppant bunkósbotot dugott s a mint a darab hőse neki fordult, kiáltva: huzz kardot te gyáva! stb, ö kihúzta a bunkósbotot >s olyan kacajt gerjesztett vele, hogy maga a súgó is belesült szerepébe. Ezért aztán megbüntették öt forintig, a mit azonban az igazgató elengedett neki.*)

A társulat dolga Kecskeméten nem igen jól folyt. Petőfire társai különben sem sokat tartottak; igy akkori élete fényesnek épen nem nevezhető. Volt neki huszonnyolc forint proportiój a. Legtöbbször ! azt mondták neki a hónap végén : nemhogy ő kapna valamit, de még ö fizet vissza. Ezt nevezték propor- tiónak.

Bajzát emlitettük fennebb. Petőfi, szinészszé sze- gődése után nemsokára, 1842 karácsonján Fehérvárról fölrándult Pestre, verseinek fonalánál fogva szert tenni hő vágyai tárgyára, Bajza és Vörösmarty ismeretségére — kinek Petőfi müvei legelőször tűntek szembe, de ö e név alatt valami régibb Írót vélt rej- leni. Ettől fogva már állandólag a Petőfi nevet használta életben és irodalomban; közben nehány népdalt adott kiPönögei Kis Pál név alatt — közte azt a szép verset: „Hortobágyi korcsmárosné an- ' gyalom!“— Érintett látogatása alkalmával is először mint Pönögei Kis Pál jelent meg Vörösmartynál, ma*) „Tarka élet“ irta Jókai Mór. Pest MDCCCLVIII.