Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
tiszti rangba jutnia, s hogy ezrede, költői vágyának netovábbja felé — Olaszországba fog vezényeltetek Oda nemcsak az ógalj vonzó szépsége s az ország nagyszerű művelődési múltja vonzotta, hanem hírneves magyar Íróknak, köztük főkép Kisfaludy Károlynak példája, katonai pályáján szerzett irodalmi sikerének tudata s hányatott életének az övéhez sokban hasonló volta, valamint ebből folyólag azonos eredmény elérhetésének valószínűsége, mely élénk képzelődését a legszebb jövő elérhetésével kecsegteté. Mert kitűzött életczéljának legfőbb tárgyát határozottan mindig az irodalom terén való szereplésben kereste s azért, ha a kecsegtető katonai dicsőség káprázata futólag megnyugvásul szolgált is neki jelen helyzetében, ezt csakis eszközül fogadá végczélja eléréséhez, mely felé hajlamán kívül ihlettsége is vonzotta. Már ekkor öntudatosan mérlegelte magát és fontosságának érzete meggyőződésébe ment át, oly erősen, hogy győzelmét nemcsak biztosra vévé, hanem alakot is nyert képzeletében dicsőséges pályafutásának bekövetkezése. S hogy minő határozott alakot, bizonyítja ama nevezetes nyilatkozata, melyet sétálás közben az akkori kaszinó-épület felé közeledésünkkor tett. A szép olasz földön eltöltendő katonai életről, az ott elérendő előmenetelről, végre az irodalmi téren szerzendő sikerekről beszélgetvén, — midőn őt a bekövetkezhető nehézségekre figyel- meztetém, erre erős nyomatékkai igy szólt: «Érzem, barátom, maiamban, hogy nem mindennapi embernek születtem.» Eme váratlan s megdöbbentő, és mint mondám, nagyon is nyomatékosan kiejtett nyilatkozattétele után az épület északi sarkán égő lámpához közeledvén, «hadd lássam» válaszolám neki: «nem pirulsz-e el ezen bátor nyilatkozatod ismétlésére ?» A lámpafény körében megállva, gúnyos megjegyzésem fölött méltatlankodó komolysággal, még határozottabb hangnyomattal ismétlé: «Igen, újra mondom, érzem magamban, hogy nem mindennapi embernek születtem.» Számtalanszor eszembe jutottak azóta, hogy jósló szavai mennyire beteljesültek, melyeket akkor inkább a katona, mint a leendő költő önérzetes fölbuzdulásának róttam fel s gyönge köz vitézségének tudatában pedig szinte nevetségesnek is találtam. Hallva azonban ellenvetésem után még határozottabb nyilatkozatát, s látva vonásain meggyőződése ellen támasztott kételyem felett kitörendő haragját, nem találtam időszerűnek őt nyilatkozata megmagyarázására újabban felhívni. — Gondolkozóba esve, rajongónak tartottam őt.
