Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

De képzelje csak az olvasó egy vézna alko- tásu, igénytelen külsejű ifjúnak működése sikerére épitett eme rendithetlen bizalmát, ki hozzá testmérete terjedelmében, a mellkas kellő fejlettsége lesz mitásával, mint mondám, a középszerűséget is alig érte el, ki anyagi segély es befolyásos támasz nélkül magára hagyatva, ki minden rokoni részvét, szülői vezetőkéz hiányában durva tömeg között testi sanyargatásban, nélkülözéssel küzd s mégis látnoki biztossággal meri meghatározni jövőjének nem min- dennapiságát, a nélkül, hogy elburkolt belső szellemi világán kívül erre akár alapos elő- készültségének határozott nyilvánulásai, akár, mint mondani szokás, lángeszének termékei által följogositva lehetett volna: akkor fogalma lehet átélt küzdelmei nagyságáról élet- iskolájában, s Denne megedzett szellemének ha talmáról, úgy ebből szükséges következményként folyó azon hajthatatlansága felől is, mely nemcsak alkotásainak nagy részében bevégzett egészként, hanem élete kidomborodásában is, mint sajátságos tipusz nyilatkozik.

E közben Olaszország költői s természeti szépségéhez fűződött álmai, sőt azon kevésbbé kecsegtető reménye is, hogy Tirol regényes vidékére vonul ezredével, teljesen meghiúsult az által, hogy csakhamar Károlyváros felé hangzott a parancsnoki vezénylet. Ez nagyon leverte Petőfit, mert a katonai pálya dicsőségére alapított légvárait egyszerre romba dűlni látta. A nevezett helynek ugyanis népe, vidéke s az onnan áthangzott katonaélet ridegsége, várszerüsége, mind elidegenítő hatással volt kedélyére ; annyival inkább, mert az elválás fájdalmának enyhitőjeként kínálkozó, költői kedélyét teljesen átható múltjában gazdag, jelenében szép vidék helyett, kietlensége mellett az egészségre is igen ártalmas helyre sodorta engesz telhetien végzete. Valamint korát meghaladó komolysága s zárkózottsága mellett sokféle életbajával házalni, azt uton-utfélen minden jóakaratu résztvevőre reáaggatni vagy mással terhét vonszol- tatni soha se szokta, sőt erre magyarázható szándékának még látszatától is mindig irtózott: úgy most ezzel ellenkezőleg, eme váratlanul sújtó csapás komoly, katonás vonásait bánatos árnyalattal vonta he, sőt végzetének üldözése felett keserű panaszra is fakasztá. A katonai élet ridegsége, baj társainak vadsága elkeseríthette akárhányszor, nélkülözések sanyargathatták szám és vég nélkül; azonban mind ez aczél- keménységét meg nem törte, de meg sem is puhitá, annál kevésbbé szolgált nála panaszra okul. Kiállotta rövid pályafutásán, ez egy várat-