Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

I sága s egyátalában megjelenésének elfogultság nélküli kimértsége — oly szorossá fűzé köztük a vonzalmat és ragaszkodást, hogy a mennyiben szerény asztalának sokszor szívesen látott vendége, délesti gondiizője lön : kenyeres pajtásoknak nevezhetjük őket s akárhányszor megláto- i gatám az öreget, legkedvesebb beszédtárgyát köztünk szerencsétlen katonabarátunk helyzete javításának mikéntje képezé. Igaz, hogy saját szorult helyzete, melybe nyakas pörlekedések folytán jutott, nem engede neki érette többet tehetni: annál határtalanabb lön tehát öröme, midőn rákövetkező évben szabadulását hallá, s mint obsitost köszöntheté. Mindkettőjök sorsa hányattatás volt, amazé bosszú, a teljes elszegényedésig, ezé néhány rövid évre szabva, egész a halhatatlanságig. Petőfi áldott jótevőjének emlékét illőnek tartám itt megújítani, mint a kin szintén betelt amaz igazság, hogy mindenkinek kijut az alkalom életében egyszer legalább maradandó jót tehetni. Mert kérdés, hogy e szegény jóltevő szívességtől áradozó és kitartásra buzdító barátsága nélkül, diák pajtásainak lelke rugalmasságát ébren tartó s becsértékét emelő közvetítése hiányában, minden szellemi tápláléktól megfosztottan, az önkény hatalmának kiszolgáltatva, nem törik-e meg Petőfi gyönge szervezete idő előtt.

Szerető édes anyja békítő közbenjárásának segélyével s a kérlelbetlen apa által is helyesléssel fogadott azon elhatározásának nyilvánítása folytán, hogy állandón a katonaságnál maradni s itt elérendő sikerek által jövőjét biztosítani el- tökéllett szándéka, megtörtént a következő év folyamán az apa és fiú közt a régen nélkülözött s mindkét részre üdvös kibékülés. Tetszett az apának fia elhatározása; a lóra termett s szinte katonás termetű öreg mészáros, a mennyire minden dolgában a határozott iránykövetést szerette s ahhoz tántorithatlanul ragaszkodott, akképen utálta fiában az ide-oda kapkodó áll- batatlanságot s főkép a ledér és kicsapongó szi- nószélethez szító hajlamát, mert teljes életében, vásárokon, kocsmákban megfordultakon csak korhely és elcsapott gézengúz komédiásokkal találkozva, rendszertelen életmódjukat tapasztalatból ismeré, nem is álmodván, hogy mély készültség és komoly munka e téren is sikerre vezető, sőt tisztességben részesítő is lehet.

Petőfi szabadulását távolról sem remélve, említett föltett szándékában biztató segítségére volt jövőjébe helyezett kecsegtető kilátása, hogy kevés lévén akkor a közkatonák közt az iskolázott, tanult ember, tán sikerülni fog