Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
Mi mind e valótlan hirköltést annyival inkább valóra vevők, mert más utón meg biztos tudomásunkra jött, hogy bizonyítványoknak hiányában iskolánkba fölvehető nem lévén, szinte rendkívüli események közbejöttének kellett élete azon hézagát kitölteni, mely előttünk egészen szokatlanul, az iskolából kilépte és katonává lótele közt lefolyt. Ily tűnődések közt nem csuda, ha találkozásunknak halogatása terhűnkre esett. Végre nagy vártatra, egy szép verőfényes őszi délután megtörténhetett a találkozás nevezett barátunk lakásán. A hamisítatlan valóság ez első találkozásunk alkalmával is tisztán meghazudtolá a felőle terjesztett kalandos részleteket, s őt előttünk természetes és igen egyszerű vonásokban mutatá be. A szobába léptemkor ugyanis szerényen meghúzódva, festetten diákládán üldögélve találtam egy fakó arczu, mohódzó bajuszu, vézna kinézésű, egészen igénytelen külsejű katonát, ölében lóggatva fehér vállszíjáról lecsüngő szuronyát. Köszöntésemre katonásan felállt, oldalára huzá fegyverét s érdes tenyerének szorítása, testalkotásától elütőleg, edzett kezek erejét éreztető velem. Sárga pitykés, zöld hajtókás mon- turja, nadrágja, csolnakszerü bakancsa úgy lötyögött rajta, mintha nem is rá szabták volna, egyedül nyakszoritója állt feszesen, fölpeczkel- vén vékony nyakán ülő fejét, melyen a rövidre nyírott s felálló sertehaj, — mely sötétben dörzsölve akárhányszor szikrázott, — beesett arcz, fekete bőrszín, élénk két barna szem, mint régi ismerősök jelentkeztek előttem. Önkéntes közlések bőséges áradata nem lévén természete, részvétteljes kérdezősködésünkre, miután a régebben lefolyt idő eseményein hamarosan átfu-< tott, elbeszélte sikertelen tanuló-pályáját, Pesten, a színház jelesei közelében eltöltött, szerinte keserű nélkülözésekkel teljes s mégis dicsőséges napjait, apjának őt egy alaptalan föladásra igaztalanul elitélő elhatározását, kitagadó levelét, anyjának (a legjobb édes anyának) sikertelen közbelépését, végre mind ezek után a katonai pályának, melyen szerinte senkinek terhére nem lesz, önkéntes választását. Mind ezt szárazon, részvétre számítás nélkül beszélé el. Valamint élete minden mozzanatában lealku- vást nem ismerő elhatározását s hajthatatlan akaratát állitá előtérbe, úgy most is szánakozásunkat kizáró czélzattal nem az események kényszeréből következőnek tünteté föl végzete ama fordulatát, hogy katonává lett, hanem ellenkezőleg szabad választásából származónak állitá azt. Később bekövetkezett bizalmasabb együttlétünkkor azonban számtalanszor bepillanthatván bánatos leikébe, többé nem a szabad elhatározások embereként, hanem balvégzete játékának odadobva tekinthetőm őt.
