Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

JLiégi jó pajtás létére érdeklődésünk nemcsak elhagyottsága miatt fokozódott iránta, lianem, mint a soproni magyar társaság számottevő tagjai, irodalmi dolgozatokkal is foglalkozván, e részben nyilvánított megjegyzései, nyomós véleménye nemcsak érdekeltek, hanem őt nálunk tágasabb látkörünek, önállóbbnak mutatták be. Beszélt ezenfelül szinről-szinre látott hírneves férfiakról, elmondá nyelvészeti s irodalmi ügyekben az általa közvetlenül hallottakat,— szokásaként mindig átgondoltan, igazán, miért egyszerű katona létére tekintélye előttünk nőttön-nőtt, s komoly, mégis szelíd megjelenése, mély ítélő képessége miatt társaságát nemcsak keresők, hanem köztünk megjelenése még kérkedés tárgyául is szolgált. Miutáu igy állandó barátságára szert teheténk, bizalmát kozlékeny- séggel tetézve, rámutatott, mint már emlitém, nem egyszer bánatának ama melyére, hová ifjú életét saját elhatározása és akarata ellen a viszonyok hatalma balul vezérlé. így aztán nem érdemlett sorsa részvétünket, csiiggedést nem ismerő kitartása pedig tiszteletteljes ragaszkodásunkat szerzé meg számára s annyival inkább, mert tudtunkkal önhibáján kiviil hajlamaival egészen ellentétes térre szorítva, ott az önkény szeszélyeinek kitéve, minden edzettsége mellett is majdnem elviselhetetlen terhek viselésére, durva és undorító munkák teljesítésére kényszerítve, mi több, műveletlen bajtársak körében gunytárgyként világfutó tintanyalónak csúfolva, — egyedül gyönge fedezetünk alatt találhata enyhülést, résztvevő körünkben öntheté ki méltatlan bántódásaiért őszintén panaszát s mi legfőbb, pezsgő szellemi élete szinten társaságunkban találhatá meg szükséges felüdülését.

Terhes szolgálata, mely fegyver-gyakorlat, őrtállás, söprés, tisztogatás, mosás, mosogatás, peczetisztitásra és sok más egyébre is kiterjedt, a mint csak engedé, társaságunkat kereste föl. Ha épen hon nem talált, leült szobánkban s olvasás közben várta jöttünket. Katonatársaival, ha csak szolgálata nem kényszerűé, közel érintkezésbe soha se bocsátkozott, társaságukat föl nem kérésé, a mi, az akkori viszonyokat tekintve, midőn még erőszakkal elhurczolt szolgalegényekből telt ki a sereg zöme, kiknek kegyelmére, jóakaratára lett volna utalva — máskép nem is lehetett, ha csak teljesen elvadulni nem akart köztük. — Apjával, rokonaival összeköttetése megszakadván, minden anyagi segély nélkül, tisztán katonai zsoldjára volt szorítva. Ebből származó nélkülözései azonban panaszra soha se fakaszták, pénzkölcsönzésre nem kény-