Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
Dr. Sass István válasza. Cserna azon útbaigazító válaszára, hogy miért lett Petőfi katona: ismét a mellett kell maradnom, miszerint őt oda inkább a zaklatások hatásának súlya sodorta, mintsem valami dicsőség utáni vágy. Lehettek Kisfaludy-féle álmai, de azok csak átmenők s akkori keletűek, midőn Olaszországba jutásának kilátásai szövődtek, mig katonává léteiének okául ő maga mindig az általam említett bánkódást s apjának erre következő haragját állította előtérbe és soha sem a Kisfaludy Károly személyének eszményét. És a mint következetesen ekként nyilatkozott és apjával történt meghasonlását akárhányszor keservesen el is pauaszlá, akként katonaságát meg is énekli a következőkben : «Katonának száműzött balxégzetem, S kétszer élt a szép tavasz a ligeten A ligeten, oh de nem a szív fölött, Mii/ sorsomnak rabbilincse megtörött. Mégis — bár a léleksnjtó vész miatt Méh/ emésztő hatalommal rám szakadt Keservesen megsiratni van okom : E két tavaszt megsiratni nem fogom.» — Oly igazán, mint kinek költeményei kész élettörténet, éneklé meg e sorokban katonaságát s dicsőségről vagy erre törekvő vágyáról egy szóval se nyilatkozik, sőt hogy meg nem siratja, csakis Kuppis barátságának köszönheti. — Miért akkor őt az álnagyság magaslatára emelni, melyre soha se vágyott, az által, mintha már ekkor ebben is nem tudom miféle nagyszabású tervek forrtak volna fejében! Igenis forrott az | benne, midőn Olaszország lett a jelszó, de előbb soha, s mint indító ok annál kevésbbé. S igv fogva fel a helyzetet, azért ő kisebb vagy amúgy nagyobb nem lesz és Petőfiségéből mitsem vészit, sőt fejlődésének nyomai tán igy tisz- tázhatóbbak lesznek. — Másrészt a mint reflexiói őszinteségében kétkedni okom soha se volt, úgy lehetetlennek tartom, hogy ez egyben félrevezetett volna az által, hogy leplezetlenül hagyta volna a valót s mást állított volna helyébe, mely a minő nevetségesen túlzott, annyira helyzetével egyező a má- j sik. Volt ötleteiben s viseletében sok különösség, mit nem annyira bámulói kedvéért, mint ócsárlói boszantására s legkevésbbé saját kedélyének valódi visszfényeként mutogatott — az igaz, — de a valóról komoly óráiban igaz barátjai előtt meg nem feledkezett soha. Ha II.
