Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Kézsmárkról Kerényi visszatért Eperjesre, Petőfi pedig Iglónak vette útját. Hogy miért épen Iglónak ? erre megadja ő maga a feleletet, kifejezést adva egyszersmind azon benyomásoknak is, melyeket iglói tartózkodása reá tett. Uti- jegyzeteinek erre vonatkozó szavai igv hangzanak :

............«azért siettem el Kézsmárkról Iglóra

— a szepesi 16 város egyikébe — mert van ott egy család, mely engem már rég kívánt ismerni s én azt viszont. Kedves, patriarkhalis ■ család! nem foglak én elfelejteni téged. Nem fogom ón elfelejteni az öreg családapát, ki magában két világrész: Európa és Amerika, hol végetlen őserdők zöldéinek, az életkedv és remények erdői; nem fogom én elfelejteni a családanyát, ki egyszerű és jó, mint az ón anyám ... és nem fogom elfelejteni gyermekeiket, miként nem a fának lombjait, melynek árnyékában oly édesen pihentem. És vannak még többen Iglón, kik czéljokat érték, ha az volt czéljok, hogy örökre emlékezetessé tegyék ott mulatásom idejét, mi három hétig tartott. Három hetet töltöttem Iglón, melynek lakói s tájéka egyiránt gyönyörködtettek. i)

Azon a helyen, a hol most az iglói ev. főgimnázium áll, 1845-ben két épület állott, melynek egyikében lakott az ev. lelkész, atyám, Pákh Mihály ; a lelkészi lak udvarán volt egy kert, mely- ! bői ma csupán az a szép hársfa van meg, «melynek árnyékában a költő oly édesen pihent.» A mi családunk Petőfinek személyes ismeretségéhez azon benső baráti viszonynak a révén jutott, mely közte és Pákh Albert bátyám között fennállt. Nevét részint költeményeiből, részint Albert bátyám debreczeni és pesti leveleiből már jól ismertük; viszont Petőfi is idejöttekor már egészen tájékozottnak látszott családi körülményeinkről.

Petőfi május 4-én vasárnap délelőtt érkezett Iglóra s egyenesen atyámhoz szállt. A család apraja-nagyja, anyánk kivételével, mind a templomban volt. Petőfi akkor fekete attilát, rojtos nyakkendőt és magyar kalapot viselt. Édes anyánk azzal az ő áldott jószívűségével fogadta őt, s midőn nemsokára atyám s nővéreim is megérkeztek, Petőfit valamennyien mint valami régi ismerőst, vagy rokont, a legőszintébb barátság érzelmével üdvözölték. A kölcsönös üdvözlések zajában idősbik nővérem, Vilma, e szavakkal fogadta: «Isten hozta!» — Petőfi pedig — a mint ez később kiderült — úgy értette, hogy: Isten hozott. — «No, ha úgy akarod — mondá Petőfi — hogy tegezzük egymást, én igen szívesen ráállok; tekintsetek testvéreteknek.» — Nő-