Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
dik, szavaljanak. A választás egyhangúlag Laborfalvi Rózára esett, a ki engedett a közóhajnak és Vörösmarty felé bókot hajtva, belekezdett nagy hatású költeménye, az «Árvízi hajós» elszavalásába. A figyelmes háziasszony ekkor, hogy vendégei figyelmet elvonja a vacsora késedelme- zéséről, emlékkönyvet vett elő és megkérte Eötvöst nehány sor írására. A «Gondolatok» költőjének ezen az estén szüle mlett meg ez a szép karácsonyi vonatkozású emléksora, mely azóta összes gyűjteményeiben benne foglaltatik. Eötvös ezeket irta : «Isten, mikor meglátogatá földünket, nem villámok közt tűnt fel az embereknek, nem hegytetőn, ragyogó sugaraktól körülvéve : egy anya karjai között mosolygott a pásztorok adományainak s ez vala a legszebb, legszentebb oltár a világon.» Eötvös után a könyv Petőfihez került, kinek szintén kellett nehány sort írnia. Petőfi sem kérette sokáig magát, tollat fogott és a következő versecskét rögtönözte Vachott- néhoz: » «Tudom, mint boldogítod férjedet; De szinte kívánnám, hogy azt ne tedd : Ne olyan nagy mértékben legalább. A fájdalomnak csalogánya ő, Mióta boldog, hangja ritkán jő, Gyötörd, hogy halljuk bús dalát. írtak utána a többiek is s mikor Lisznyai Kálmánra került a sor, az elmés palócz nem utasította vissza Vachottnó kérését, de a társaság nagy derültsége között megjegyezte, hogy ő éhes s szeretne már asztalhoz ülni. A konyhában sürgős munka folyt még mindig, de már nem kellett soká várakoztatni a társaságot. A karácsonyfa felgyujtása előzte azonban meg a vacsorát. A társaság körbe vette a gazdagon feldíszített fát s éljenzéssel fejezte ki tetszését, mikor a gyertyák fényében a sokféle tárgy ott tündökölt. Mindenik jelenlevő számára volt egy emlék elhelyezve, de ezenkívül egy fehér abrosz- szal letakart asztalon színezett csillagok is voltak kiterítve.-* Yachott a karácsonyi babonára hivatkozva külön egy huszonnégy ágú csillagot rajzolt a Vachott Etelka számára s a csillag mindenik ágára rákellett a jelenvoltaknak ne vöket írni ok. A babona abban állott, hogy Vachott Etelka éjjel párnája alá rejti a csillagot s a hajnali
