Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
Rózsabokor a domboldalon, Borulj a vállamra angyalom, Súgjad a fülembe, hogy szeretsz, Hej ! milyen jól esik nékem ez ! A ki nem ért a népdal nyelvén, alig fogja teljes szépségükben élvezni e sorokat. Egy lírai kép van előttünk a versszak élén, s a folytatás ezzel csak lazán látszik összefüggni. A két első sor mintha csak a rím kedvéért volna így összefűzve. Hát pedig nem csak a puszta rím van meg; a tartalom is rímel. Népies hasonlat az egész. Kissé prózaibb nyelvre átírva azt jelenti: mint a hogy a rózsabokor oda borúi a domboldalra, úgy borulj te is rózsám az én vádiamra. Épen így fejezi ki magát a népköltés: «A csillag, a csillag az égen jár, A rózsám, a molnár a réten jár». Vagyis, mint a csillag jár az égen, úgy jár rózsám a réten. Két kép, a mely részenként megfelel egymásnak. Szakasztott ilyen példákkal, mint Petőfié, nép- költészetünk lépten-nyomon szolgál, csak olvasni kell tudnunk képeit. Egészen hasonló az eset Petőfinek egy másik dalocskájával: «Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá, Reszket a szivem, mert Eszembe jutottál». íme, alig van rím, mint akármely különben talán ép ily szép népdalban; de annál szebben rímel a szavak lelke, a vers tartalma. Érzését a költő itt is szakasztott a népdal hangján fejezi ki. Teljes és tökéletes párosság van a két kép tagjai között: mint a bokor reszket, ha madár száll rá, úgy reszket szivem bokra, mikor a gondolat felőled reá száll. Vegyünk egy harmadik példát: «Hull a levél a virágról, Elválok én a babámtól Isten hozzád, édes, Isten hozzád, kedves : ■ Galambocskám !» Teljesen népi költósmód. A levélnek a virágjától, a legénynek a leánytól való elszakadása, mint párhuzamos lírai képek vannak egymással szembehelyezve s ezenfelül az egyezés a két kép között még arra is kiterjed, hogy népköltészetünkben «levél» szintén a «legény» képe, mert a levél takarja he a virágot, a leányt.
