Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

«Petőfit olvasva, sokszor olyasformát érzek, 1 mintha minden magyar igy költené, mintha mindegyiknek meglenne ez a poétái adománya. E vonáshoz szerencsét kivánok a magyaroknak, így Arany költészete is rokona a Petőfiének, de mégis Petőfi a nagyobb tehetség. 0 tüzesebb és szilajabb, tele azzal a szép erővel, mely sohasem lesz kicsapongó, noha — hála istennek ! — a féket nem ösmeri.» Sealsfield Károly. 1862.

Hogy Beranger is lelkesült Petőfiért, kit fordításokból ismert, kitűnik leveléből, melyet Kertbenvhez intézett. Mély sajnálatának ad ebben kifejezést a fölött, hogy a rokon költőt eredetiben nem olvashatja, de hozzáteszi: «De higyje el, kedves uram, nem vártam erre, hogy becsülni tudjam a hős magyar nemzetet, és nagy költőjét, Petőfi Sándort, ügy hallom, bog}7 müveinek franczia fordítását készítik a magyar szöveg nyomán. Semmi kétség, hogy dicső honfitársa itt is elnyeri azt a hírnevet, melyet úgy tehetségével, mint sorsával kiérdemelt.» E levél 1855 deczember 10-én kelt és hazánkra vonatkozva így végződik: «Oly nép ez, melyet szeretek és csodálok, mint már százszor elmondtam önnek. Mentsen ki ön barátjai előtt, és mondja el, mennyire boldog vagyok, hogy Petőfi és néhány más költőjük szívesek voltak rám gondolni, és nevemet nagy költőjük, Petőfi Sándoré mellé állították. Legyen meggyőződve a magyar nemzet nemes szellemi munkássága iránti tiszteletemről. »

Köztudomású dolog, hogy Petőfi csak két idegen költőt szeretett rajongva kortársai között: Heinet és Berangert. De elesett a mezőn, melyen vérrózsák fakadtak, távolról sem sejtve, hogy legelső bámulói idegen földön épen Heine és Beranger valának.

1860-ban adta ki Kertbeny Münchenben az elbeszélő költeményekből: a Tündérálmot, János vitézt és Bolond Istókot. Mind e műveket szerdaesténként felolvasták II. Miksa bajor királynak, ki szellemes ajándékokkal kedveskedett értök a fordítónak, ki azután még nagyobb sikerrel hónaitokon által olvasott fel belőlük Kaul- bach Vilmosnak, a nagy mesternek, annak mű