Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

PETŐFI ÉS JÓKAI KECSKEMÉTEN.

1842-ben történt a kecskeméti kollégium kis portája előtt. Egyedül voltam szem- és fül- t an úja, sőt esetleg közvetítője az ölelkezésnek.

De, hogy lehettem én szem-fültanu'? Magyarázat kell hozzá. Nem akarva is kénytelen vagyok magamról beszélni.

Én akkor theologus és kálvinistásan azon időszerint jurátus deák, s mint ilyen már harmadik évben az első elemi (akkor nemzeti) osztály tanitója voltam. Jól esik visszaemlékeznem arra az időre, nem csak azért, mert akkor, mint 24 éves ifjú, rózsás színben láttam a világot, hanem különösen azért, mivel már is jó hosszúra nyúlt életemben akkor az egyszer ur voltam.

Negyven évvel előbb már éltem azzal a jó szokással, hogy leezkeóra közben kieresztettem az apróságot friss levegőre — mozgásra; ilyenkor magam is kiállottam a tanterem ajtójához három méternyire levő kis porta küszöbére, hogy azalatt a 120—130 kis múzsafi tantermét friss levegővel lehessen ellátni.

A kollégium udvarán meg egy csoport deák sütkérezett a senioralis szoba ablakánál, várakozván a leezkeóra kezdetét jelző csengettyű hangjára. Jóizün nevetkéreznek egy játszi kedélyű szöszke bagi deák elmés ötletein, a kinek az ajkán úgy dagadt a humor, hogy majd kicsordult. Ez a kedvencze az ifjúságnak: Jókai Móricz volt.

Szerettem az ifjúságot, ők is bizalommal viszonozták. A kikkel per te nem voltam, annak <■Kedves urambátyám» voltam, ők pedig nekem : «Kedves uram öcsém.» — Ily bizalmas viszonyban voltam Jókai Móriczczal is.

A kaczaj a kollégium udvarából kihangzott a kis portáig, melynek küszöbén állva a friss levegőt élveztem.

Egyszerre a piacz felől, a papiak kertkeri- tése mellett, egy fiatal ember közeledik felém. (Ruházata viseltes fekete frakk, mellény és pantallón, fején az akkortájban használt fekete tányéralaku sipka, bőrellenzővel. A sipka a tarkóra csapva fityegett, az ellenző a homlokra huzva alig engedő látni a villogó szempárt. Mintha most is látnám sovány, nyúlánk alakját.

Hozzám érkezvén — a kis porta küszöbe