Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
f * „Az a zászló, mely Petőfi atyjának kezében volt“ ily czimű közleménynyel egésziti ki Barabás Péter aradi polgár az «Arad és Vidéke» ez. lapban azt a czikket, melyet nem régiben közöltünk «Petőfi atyja mint szabadságliarezos» ezimen. Leírja a zászlót, s elmondja, hogy azt ő, továbbá Romocsa Sámuel ma is élő budapesti műasztalos s több fiatal ember készitteté, nehéz damaszk, nemzeti szinü selyemből, még pedig Bécsben, a márcziusi izgalmas napok alatt. Ott lobogott az végig Becs utezáin, és 1-848. márcz. 13-án maga Barabás vittte. Az egész bécsi forradalom előidézője — úgy mond — a magyar ifjúság volt. Márczius 14-én — folytatja Barabás — az óriási számmá növekedett különféle nemzetiségű, de magyar érzelmű ifjúság, mindannyian magyar nemzeti kokárdával díszítve, nagy néptömegtől kisérve, e szép zászló élén vonult végig a Práteren, ; hogy a Dunán érkezendő pozsonyi országgyűlési küldötteket hatalmas ovácziókkal fogadja. A hajó J megérkezvén, a parton egy kis félkör képződött, j közepén diadalmas zászlónkkal s eget rázó éljenekkel üdvözöltük a magyar követeket, — s az ifjúság nevében én magam tartottam beszédet. Kossuth Batthyány s a világtalan Wesselényi örömükben l megcsókolták e zászlót s egymást ölelgették. A világtalan Wesselényi, midőn a hajó megérkezett s hallá a lelkes üdvrivalgást, álmélkodva kérdé, hogy mi ez ? — mire Kossuth az feleié neki: «Barátom, ha látnád e jelenetet, *— föl támadtak a magyarok sírjaikból!» Ugyanezen zászlót aztán, mely nehányunk tulajdonát képezte, lehozattuk Bécsből Pestre s itt a kerepesi utón, a Beleznay-féle kerttel szemben levő saroképületben, Petőfi Sándorunk akkori lakásán, a Bécsben tartózkodó magyar ifjúság nevében én sajátkezüleg adtam át lánglelkü költőnknek, ki azt a bécsi nagyszerű események emlékéül a legszívesebben fogadta. Ez a zászló lett az első önkény- tes szabadcsapat zászlaja, mely a szerviták udvarában Petőfi édes atyjának kezébe, mint zászlótartó- j éba lett átadva. — Ez alkalommal történt az is, hogy midőn az önkényteseket föleskettették, a «csász. és m. kir.» szóért úgy felzudultak, hogy alig lehetett őket lecsillapítani. A nagy zavarban Föld- váry lováról le is csúszott. A zászlóval Pöldváry vezénylete alatt előbb Becskerekre mentek, a hol már Toldi lett a zászlótartó, de elegendő bátorsággal nem bírván, rövid idő múlva — ha jól emlékszem — Báthory kezébe jutott a zászló.»
