Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

TÁNCSICSRÓL.

1849. augusztus vége és szeptember eleje.

Szegény Táncsics bácsi, a kinek a neve összeforrva marad történetünk egy emlékezetes napjával, níárczius 15-ikével, melyet minden évben megünnepel a nemzet kegyelete, most I — mint hallom — ott kínlódik a kórágyon, pedig eleget kínlódott életében. Mintha most is látnám 1848-ik év tavaszán. Bejártak az uj-épületbe azok a hires férfiak mind, Kossuth | maga sokszor, Petőfi, Jókai, Nyáry és buzdítottak bennünket, már akkor honvéd-tüzéreket, hogy igy és úgy haljunk a hazáért, ha kell, — tartottak predikácziókat, hogy a tanító tiszteket | majd a guta ütötte meg belé; — de egy sem beszélt oly kommunard módon, mint Vasvári Pál és különösen Táncsics bácsi; neki nem is volt szabad másként mondani, mint «hallja kend, Táncsics bácsi!» —De meg is volt hatása, beszéljen róla a krónika; Lederer macska- 5 zenéje, Turszki-tisztek lefegyverezése és a többi és a többi.

Hát még midőn sikerült, magunk sem tudjuk hogyan Jelasicsot megverni, Filipovicsot elfogni! ? Na, akkor meg már egészen költővé lett Táncsics bácsi. Vagy mi mentünk hozzá, — ott lakott valahol az üllői-ut táján, — vagy ő jött hozzánk, de a verset hallani kellett. Pompásan elszavalta, élvezet volt hallani. Ott állt a felső lépcsőzeten, kezében tartva a «Munkások Újsága» még száradatlan utolsó számát; hosz- szura növelt haja görbe fésűvel hátra szorítva, nagy homlokát még nagyobbnak, rengeteg sza- kála kis képét még kisebbnek láttatá; fél ho- zentrágja a két lába közt egész térdén alól érve J verte a taktust bősz mozdulataihoz, de ő ezzel nem törődött, nagyot futt, és elkezdte egész pathoszszal:

Tekintetes nagy m-ak hát hogy vagytok, Viszket ugy-e egy kicsit a nyakatok ! ?

Uj divatu nyakravaló készül most Számatokra, nem czifra, de jó szoros.