Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
czimii nagy anthologiáját, életrajzokkal és mutatványokkal, -— többet adva mindössze ötven kötetnél, a magyar irodalomból és irodalomról, járva-kelve a nagy világban, Németországban, Hollandban, Belgiumban, Angliában, ismertetve, dicsérve, fordítva Íróinkat, lelkesedve, izgatva hírnevünk érdekében, egész könyvésze- tet adva irodalmi munkásságunkról, ■— küzdve félreértésekkel, el nem ismeréssel, anyagi gondokkal, nyomorral —s végre, a külföld padlásszobái és szalmazsákjai után hazatérve betegen, kimerültén, szegényen, hogy itt is tovább küzdjön és nyomorogjon s végre kórházban haljon meg: — valóban tragikus végzet, minő keveseknek, csak a balsors kiválasztottjainak jut részükül ! Az a gyér elismerés, a mi neki itthonról jutott, csakugyan élete bálványa: a Petőfi révén jutott neki. Mikor az Athenaeum kiadta Petőfi nagy diszkiadását s neki is küldött (akkor Berlinbe) egy tiszteletpéldányt , maga monda: ez az első elismerés hazájából. Itthon, az ü'odalmi társaságok közül csak az egy Petőfi- társaság tisztelte meg tagsági oklevelével; az adta ki gyászjelentését is. Jól van igy. Petőfi maga, mig ólt, nem szerette. A Petőfi barátjai, Pákh, Jókai stb. legtöbbet vetették szemére, hogy Petőfit, első fordításaival, csúffá tette. De őt mindez nem csüggesz- tette. Az első rossz fordítások helyett később jobbacskát, majd mind jobbakat adott. A leg- szélesb olvasó kört ő szerezte meg legnépszerűbb . költőnknek. Az ő fordításaiból ismerte meg Heine is, s mondá: «Petőfi oly költő, a kihez csak Burnst és Berangert lehet hasonlítani». Szinte annyit tett az utóbbi években Jókai ismertetésére s népszerűsítésére is Németországon. A legrégibb magyar- drámáról, a «Balassi Menyhért áruitatásáról» névtelenül (a rudas- fürdői remete leveleiben) adott hirfc a világnak. Összes irodalmunkról, a legrégibb időtől, számos kötetre menő könyvészetet állított egybe —- melyből azonban a nagyobb rész még kéziratban maradt. Lázas, mohó tevékenységének két fő hibája volt: a gondatlan felületesség, mely vele szüntelen, még későbbi korában is, sok hibát kö- vettetett el; és a magyar nyelv teljes ismeretének hiánya, melytől élete végéig sem birt megszabadulni. S ezért, bár működése, egészben véve, elismerésre méltó, csak szigorú kritikával fogadható mind az, a mit mond. De már nyugszik, rögzött hibáival együtt; s a kritikának — egy perezre bár — a kopor- sónál^el kell némulni. Álljanak itt a helyett viszontagságos, hányatott életének főbb vonásai.
