Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

KERTBENY KÁROLY.

(1824—1882.)

Egy sokat zaklatott és szenvedett szív, egy sokat küzdött és hányatott élet megtört pormaradványait kisértük e napokban a temető csöndes, nyugalmas révébe. Ha valaha helyén volt az áldó sóhaj : «Béke hamvaira !»itt igazán helyén volt.

Szegény Kertbeny! — már életében is igy beszéltünk róla. Holta után megkönnyebbülve emlékszünk róla: «Szegény Kertbeny!«

Kertbeny az irodalom azon munkásai közé tartozott, kik — mohó vágytól űzve — idő előtt, kellő készület nélkül lépnek föl s még mikor hasznosan működnek is —évek során arra vész nagy része fáradságuknak, hogy első fellépésök hibáit feledtessék, tévedéseit helyre hozzák, csorbáit kiköszörüljék. Ha nehány évvel később,

a kellő készülettel lép vala föl, s oly időben, mikor irodalmunknak és nemzeti ügyünknek a külföld előtt épen a legnagyobb szüksége volt a rokonszenves tolmácsra: kétségtelen, hogy egyszerre nem csak elismerésünket nyeri vala meg, de teljes hálánkra is igényt tarthat s nevét kezdettől fogva jobbjaink közt emlegetjük. így a mint történt, első lépései több kifogást mint elismerést arattak s mivel az első benyomásokat legnehezebb eltörülni, évtizedeken át kelle helyes utón járnia s fáradhatatlanul dolgoznia, mig csak annyi elismerésre is szert tehetett, hogy kételyt támaszszon az emberekben, vájjon jogosult volt-e a kicsinylés, melylyel a közvélemény egy része az ö működését kisérte.

Mikor először kezdte forditani Petőfit, sem magyarul nem tudott úgy, hogy jól megérthette volna, sem verselni (németül), hogy a tartalmilag gyönge forditást legalább szép alakba tudta volna öltöztetni. Később egész életét irodalmunk ismertetésének szentelte, — Petőfi maradván ismertetéseinek mindvégig főtárgya. Petőfi mellett különösen Aranyt és Jókait, de mellékesen más, kisebb rendű költőinket is, kikből korán, már az ötvenes években állitotta össze az «Album hundert ungarischer Dichter»