Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

már nem adhattak, mert nem volt honnan. Pedig erősen zaklatta a színház szabóját, teremtene neki elő egy spádét akárhonnan, mert hiszen ő is csak olyan vitéz, mint a többi, s kard nélkül ki nem lép a színpadra. Midőn végre látta s meg is győződött róla, bogy követelése nem teljesíthető, nehogy a kardtartó üresen fityegjen az oldalán, bunkós botot dugott bele; mit a közönség talán észre sem vett volna, mert a bunkós bot a kard hosszúságának teljesen megfelelt; hanem a mellette álló szinész-lovag meglátván Petőfi oldalán a bunkós botot, elnevette magát s megsúgta a szomszédjának, az ismét tovább adta s igy ment ez, mígnem a színpadon levők mindegyike kaczagni kezdett, Petőfit kivéve, a ki komolyságát szigorun meg tartá. Dézsi Zsiga, a ki Percival lovagot személyesítő, s a trónon ült, majd megpukkadt mérgében, hogy a legkomolyabb s leghatásosabb jelenete tönkre van téve a színészek nevetése miatt, s okát föl nem foghatá, mígnem végre neki is megsúgták, hogy Petőfi oldalán bunkós bot fityeg kard helyett, s midőn oda pillantott, e különben komoly férfiú annyira kijött a sodrából , ép akkor, mikor nejét kellett volna elűznie, hogy szerepét elfelejtette, s egészen mást beszélt, s lett olyan átalános nevetés, hogy a tragédia komédiává változott, a függönyt leereszteni és csaknem abban hagyni kellett az előadást, kivált pedig, midőn a közönségnek is tudomására jutott Petőfi bohósága. Lett azután a diákság között tréfa és nevetés a bunkós botos színpadi lovag fölött.

Márczim 21-ikén szüléimhez Halasra rán- dultam Petőfinek végtelen örömére, miután épen akkor «Lear király» előadására készültünk, melyben ő már régóta óhajtotta a bohócz szerepét játszani, de azt a társulat nekem osztotta ; most azonban, midőn elbúcsúztam tőle, neki adtam át a szerepet, megígérvén, hogy addig vissza nem térek Kecskemétre, mig ő a bohóczot el nem játsza, s ekként Petőfi hő vágya végre valahára teljesült.

Midőn ápril 17-én Halasról visszatértem Kecskemétre, már akkor Petőfi elhagyta társulatunkat, Pestre ment, s az irodalom terére lépett, a Vahot Imre által szerkesztett «Divatlap» munkatársa lett, a minek én szivemből örülrem, s bizton hittem, hogy színi ábrándjaiból kijózanodik, s többé nem fog oda visszavágyódni ; azonban csalatkoztam ...