Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

bajos volt boldogulnunk, mert a hatalmasok, úgymint Török Béni és Almási ellenünk voltak ; de mi azért Petőfivel együtt oppozicziót képeztünk s nagyban demonstráltunk.

A temetőből hazatérve, elmentünk Petőfivel együtt igazgatónénk, Szabó Józsefné látogatására, a ki született bárónő és magas műveltséggel biró nő volt, s a fiatal Petőfiben azonnal fölismerte a lángészt, a hétköznapi tömegen fölül álló művelt szellemet, s örömmel társalgó tt vele.

1843. január 2-án együtt mentem Petőfivel az olvasókörbe, hol a két Karácsonyi fivérrel társalogtunk. Ez érdemes urak édes atyja volt ama jeles hazafi, ki a magyar színészeket legelőször vitte fel a pozsonyi országgyűlésre.

Január 9-én tartottuk az utolsó előadást Székes-Fehérváron s Kecskemétre indultunk, kellemetlen hideg és sáros időben, s utunk három napot vett igénybe.

Petőfi és Körmendi velem egy kocsin utaztak, s egészen Duna-Penteléig minden baj nélkül elértünk, meglehetős jó utunk lévén odáig; itt azonban átkelve a Dunán, sárba és feneketlen homokba másztunk, s az utazás igen unalmas lett volna, ha a fiatal színészek föl nem viditnak bennünket. A társaság éltető szelleme Petőfi volt, élczelt, szavalt, dalolt, s a többiek példáját követték.

Kedve egyre fokozódott, kivált midőn a dunai révnél egy kissé fölhevült a bortól, s meglátván Szalk-Szent-Mártonnál a Duna- parton a csárdát, a hol egykor atyja csapiáros volt, annyira elérzékenyült, hogy többé bírni sem lehetett vele; dalolt, sirt, nevetett kitörő örömében.

Nőm az istenre kérte, hogy legyen csendesen és ne féktelenkedjék olyan nagyon, mert bizony megver az isten, még feldőlünk, pedig kis gyermek is van velünk, inkább üljön más kocsira, a hol nincs nő és gyermek.

Ez hatott Petőfire, rögtön ott hagyott bennünket, s a nőtlen színészek kocsijára helyezkedett, a hol aztán elkezdődött a dalolás, élcze- lés és kiabálás, s midőn a fiatalság kicsapongó jó kedve tetőfokát érte, ép akkor dalolván lelkesen a Rákóczi-induló e strófáját: «Es ha rája harczvihar dúl, síkra szállít bajnokot», a szekerök egyszerre csak fölborult s nőm szentül az hitte, hogy az isten büntetése.

Éjjelre Szabadszállásra értünk, s itt én is szivem szerint mulattam Petőfivel együtt annak örömére, hogy a Kunföldön, otthon