Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

Deczember 20-án próbánk volt, délután hozzám jöttek nőm barátnői, a Nagy kisasszonyok és Petőfi, s beszélgetve mulattunk; este felé pedig én mentem át Petőfihez, újabb dolgozatait áttekinteni, s minthogy a normanapok hekövetkeztek, s e napon, habár vasárnap volt, előadást nem tartottunk, újra átjött hozzám Petőfi s a «Karthauzi»-t olvasta, a mely neki ideálja volt; e művet a rajongásig szerette, tanulmányozta és buvárolta.

Dfczembcr 31. Ez évben utolszor vettem kezembe tollat naplóm írására, hogy ha ez év elmerül is a múlt tengerébe, de emléke nemileg fenmaradjon, s ez iromány mintegy kivonatul szolgáljon életemből; befejezem tehát e nappal az 1843. évet, fóljegyzem mai élményeimet.

Reggel átjött hozzám Petőfi, s énelspróbára mentünk, de miután minket a természet nem igen áldott meg szívhez szóló dallamos hanggal, sőt hajlamunk, szenvedélyünk sem lévén hozzá, nekem épen oly kevéssé, mint Petőfinek, szükség nem volt ránk, s arra nem is erőszakoltak bennünket, Sándor a könyvkötőhez s az olvasókörbe hivott el; délután pedig felszólított, hogy a temetőbe menjünk, s nézzük meg Erdős sírját, az év utolsó napján emlékezzünk meg színészetünk e jeles halottjáról.

Kint a temetőben Erdős sírjánál elmélkedésbe eredtünk az emberi múlandóság fölött. Alkalmam volt ekkor a lánglelkü ifjú költő mély gondolkodását és egészséges bölcselkedését hallani, áhítattal hallgattam, szemem le nem vettem róla, bámultam és önkénytelenül e szavakra fakadtam: «Szegény Sándor, be rossz pályát választottál! Te sokkal többre vagy méltó ! Ha köztünk maradsz, mily sokat kell még szenvedned !»

Ép akkor temettek egy gazdag halottat, nagy fénynyel, a mit Petőfi látván, fölsóhajtott, mondván: «íme ez a földi jutalom ! E semmitérő gazdagnak nagyszerű szobrot emelnek majd, s a mi jeles pályatársunk, Erdős sírja mily egyszerű, fakeresztje talán még e télen elkorhad, s maholnap rá sem találunk.»

Petőfi nemcsak nagy költő, hanem nemes gondolkodású férfiú is volt.

Hazaérve, beszéjgetésünk tárgya az emberi jellemnek kiilönféleségéről folyt, mire a társulatunknál elharapódzott viszály adott alkalmat, mely az idősb színészeknek az ifjabbakat elnyomni törekvéséből és zsarnokságából eredt, a minek én, Némethi György és Fekete Soma határozottan ellene szegültünk, s Pefőfi, e szabad szellem is hozzánk csatlakozott. Azonban igen