Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
«Petőfi tehát, néha viseltes őrnagyi, többször vitorlavászon nyári kabátjában, a nap bármely órájában időzött nálunk : kedves pihenőhelye volt az az öreg karszék, mely reám, atyám és nagybátyáim után családi ereklyeként jutott, melyben ő sokszor eregette csibukja füstjét, olvasgatta az újságokat, s mikor őt Orlai festette, abban kivánta levétetni magát s azt ez alkalomra tőlem csakugyan át is vitette. «Kedvező alkalmul kínálkozott Petőfi szórakoztatására az én gyakori berándulásom Gyulára, hová megyei számvevői hivatalom miatt be-be kelle rándulnom s hová ő több ízben szívesen szegődött úti társamul. Itt nekem rendes szállásom lévén, miután kocsimmal ott megállottám, Petőfi a megye főjegyzőjéhez, a «Czim- balom» népszerű költője : Szakái Lajoshoz sietett, kinél akkoriban unokatestvére, Sárosi Gyula is gyakran időzött s a lelkes és egymással költői és hazafias érzelmeikben rokon három költő éjfélekig eltöltötte barátságos beszélgetésben s nyájas mulatozásban az időt egymással. «Petőfinek, Mező-Berényben mulatása alatt, egy gondolat forgott agyában szünetlenül, habozva, tépelődve: visszamenjen-e Erdélybe, Bem táborába, vagy ne ? Neje, családja iránti kötelességére hivatkozással, igyekezett őt lebeszélni az Erdélybe menetről. Ügy látszik rokonai (Orlaiék) s barátjai (Szakái és Sárosi) is hasonló véleményben voltak; s talán nem is ment volna el e végzete« és a halálba vezető útjára, — ha a körülmények esetleg oh, véletlenül nem alakulnak •— a mit én, vallásom tana szerint — predes^iinácziónak vagyok hajlandó tulajdonítani. «Épen azon, előre meg sem álmodott napra ugyanis, melyen Petőfiék, Egressy Gáborral és Kiss Sándor ezredessel Erdélybe elutaztak, nekem is eleve hivatalos teendőm lévén kitűzve Gyulára menetelre, én azt Petőfivel, nálunk létekor tudattam, kérdezve : nem volna-e kedve harmadnap (holnapután) reggel Gyulára jőni. Ő készséggel vállalkozott. «Másnap azonban egy kis levélkében tudtomra adá, hogy miután kis fia az éjjel nyugtai lanul aludt s fél, hogy még rosszabbul lehet, letett az utazásról. Nekem egész nap sok dolgom volt s nem látogathattam meg Petőfiéket; ők sem jöttek, mit kis fiuk gyöngélkedésének tulajdoniték. «Harmadnap reggel, mikor kocsira ültem, feléjük akarék hajtatni, megnézendő, ha a kis fiú jobban van, nem határozta-e el Petőfi mégis a Gyulára jövetelre magát ? Bár tettem
