Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
volna! De nőm, azzal állva elő, hogy ha magammal viszem Petőfit s Zoltánnak azalatt nagyobb baja talál lenni, mily szemrehányást tennék magamnak s hogy vállalhatnám el a felelősséget? — lebeszélt szándékomról. «Magam mentem tehát Gyulára. Lehet képzelni meglepetésemet, mikor este, későcs- kén haza tértem s Orlaiék felé hajtaték, hogy Petőfiéket meglátogassam, s az öreg Petries, a boltajtóban állva, azzal a hírrel lepett meg: hogy «ne is tessék leszállni, mert Petőfiék a váratlanul ide érkezett Egressyvel s Kiss Sándor ezredessel Nagy- Váradra, onnan pedig Erdélybe elutaztak, még pedig a számvevő úrtól (már mint tőlem) elkéretett bőrösekhós kocsin!» «Hogy Petőfi leikéből a gondolat, Erdélybe visszatérni, soha sem volt teljesen kiirtva családja s barátainak aggodalmai és lebeszélései által : az több mint valószínű. S erről a mindjárt elmondandók is meggyőznek. «Petőfi ugyanis, mint azt a ma is életben levő Csipkár Pál itteni szűcsmester nekem beszélte, őt—mint a ki jó lovával fuvarba szokott járni—előt- tevaló nap magához hivatván, vele 10 forintban megalkudt, hogy őket másnap Radnáig vigye ; mivel úgy gondolta, hogy Arad felé az ut még szabad Erdélybe. Aznap este későn, már lefekvéskor két úri ember kért Csip- káréknál szállást, kiben ő épen Egressyt és Kiss Sándor ezredest gyanítja, kik reggel mindjárt Petőfihez mentek tőle. S midőn Csipkár, útra készen, fölszerszámozott lovaival, az Orlai-ház- nál megjelent, hogy Petőfiéket az egyezés szerint Radnára vigye, Petőfi az udvarra kimenve mondá neki, hogy most már nem Radnára, hanem Váradra akar menni, mire Csipkár a rad- nai útra kialkudt 10 frt fuvarért szintén késznek nyilatkozott. Erre Petőfi azzal küldé a fuvarost nőmhöz, hogy bőrös ekhós kocsinkat kérje el az útra s abba fogjon be. «Ez meg is történt, s Petőfi egész kis családjával a kényelmes kocsiba betelepedett. A malum omen azonban nem maradt el. Csipkár