Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

6- or. Az előbbi pont helyreigazítja azon tévedést, hogy tíkariatin el- estével b. Heydte vette volna át a vezényletet. Ezen sereg volt az Erdélybe bejött orosz hadsereg zöme. A csatát személyesen Lüders vezette, ki Bem lefoglalt holmijából egy pár keztyüt emlékül megtartott. B. Heydte az osztrák seregtől Dorsner és gr. Albertivel, mint helyismerők voltak a táborkarhoz osztva. Skariatin dandártábornok volt. Nem támadáskor, hanem a csatarend felállításának kémszemlélésénél esett el. Nem az országúton, hanem azon előnyuló hegyfok oldalának felső végén, melyen Thali ur is az orosz ágyuk állását irá. Ezen hely az Ördög-pataka felett majdnem a legmeredekebb rész. Ott voltam, mikor a Skariatin emlékét leleplezték. Ozurow orosz herczeg, Schwarzenberg herczeg és b. Heydte kíséretében fellovagoltak e helyre, mely helyet az orosz pópa meg is szentelt; innét ismertette meg mind Heydte, mind a jelen volt orosz vadásztiszt a csatahelyet, a felállítást, támadást, visszavonulást stb.

7- er. Az ágyuk számát és ütegét is hibásan vette fel Thali ur. A csatában résztvett délelőtt 9 hatfontos és 4 vetágyu. Délután érkezett le Ke- reszturról a 14-ik ágyú, miután mozdonyát megigazittatá. Ezen ágyú aztán felállott az országúira s onnét lőtte az orosz lovasságot, mely a Bem seregének jobb szárnyával szemben állott a téren felállítva. Azon első lövésnél ejtett szavait az öregnek én Daczóhoz intézetteknek hallottam.

8- or. A lovasság támadását illetőleg is tévedés, sőt a Thali ur értesítésében magában is ellenmondás van. Thali ur jól láthatta, hogy azon hegyek, melyek mellett jobbra a Küküllő lefoly, oly meredekek, hogy azokon lóháton járni nem lehet; de ha ez történt volna is — mit meg nem engedek — miként eshetett volna az, hogy ezen támadó lovas hadoszlop egy hegyoldalon leszálljon, s az átellenben lévőn azt csak akkor vegyék észre, mikor már az ágyuk háta mögé került?

9- szer. Végül kénytelen vagyok kinyilatkoztatni : hogy azon lengyel káplár történetét most először hallom, pedig amaz átjött oroszoknak nem volt oly könnyű visszamenni, mint átjöttek,s igy azokból vagy egyet nekünk is látnunk kellett volna.

Ennyiből áll a csata leírására felvilágosításom. Én, mint elől is meg- irám, katona nem vagyok, s igy tőlem szakértő csataleirást senkisem várhat. De azért azt mégis megfogom kisérteni, haaV.U.szerkesztője tett ajánlatom elfogadása által elősegiti. Ekkor szakértővel felvétetem a csata szinhelyét, megírom úgy, a mint tudom; de egyszersmind kérni fogom azon urakat, kik azon csatában résztvettek, hogy leírásomat vizsgálják át, s ott,hol tévedtem, szakértőleg egészitsék ki. Ilyen lehet alezredes Pap Lajos ur, ki tudtom szerint akkor a jobb szárnyat parancsnokolta; gr. Lázár Albert, b. Gámera Gusztáv, Pálé Sándor és Dáné Károly urak, s bárki is, ki ezen csatának szemtanúja volt. Én e csata más részrőli leírásának adatául az illető urakat utalom az 1850. vagy 1851-ben Erdélyben megjelent „Hausfreund-Kalen- der“-re, hol az le van Írva, a mint értesültem.

Még múlt levelemben megirtam volt, hogy e nap emléke rám oly benyomást tett, hogy annak még egyetlen mozzanatát sem tudom feledni. Sokszor valék Petőfit illetőleg oly helyzetben, hogy azt hittem, miszerint azon pillanat, melyben őt utolszor láttam, talán az iszonyat által megrémült agyam káprázolata volt. Különösen megdöbbentem, mikor a Jókai által kiadott „Nagy Tükörben“ a „Férges almák“ czimü költeményeket olvasám. Azt hittem, csalódtam. Később nevét több helyen haliám felmerülni, de meg kelle győződnöm, hogy e nagy nevet szennyes kezű iparlovagok és kalandorok használták fel, hogy kibányászhassák vele a magyar nagylelkűséget.

Végre is helyreigazításomat azon kéréssel zárom be, hogy az olvasótól bocsánatot kérek a hosszadalmasságért. Thali urat pedig biztosítom, hogy ezt tennem nem irói viszketeg késztetett— hanem ezzel tartoztam a dicsöült elesettek emlékének és az igazságnak. — Lengyel József.