Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Adatok Petőfi halálához. XXVIII. Lörincz József volt honvédőrnagy levele. S.-Magyarús (Erdély), dec. 31. 1860. Miután a Petőfi halálára vonatkozó két (IV. és X. számú) levélben nevem felemlittetett, helyén találom én is nyilatkozni. A segesvári vagy Fehéregyház melletti ütközet kezdetén Petőfit szuro- nyos fegyverrel láttam gyalog a gyalogsorok között — beosztás nélkül — működni. Hogy mivel foglalkozott az ütközet további hosszú folyama alatt, mint esett el, nem tudom. Bem körül ekkor nem tartózkodott, legalább délután 1 — 2 óráig nem, meddfg t. i. én lovon ott lehettem. Az este felé, <án nem egészen a vezéri parancs vétele vagy megtartása szerint, a jobb szárny gyalogság és az erősen szorongatott középen álló huszárság által megkezdett, s hirtelen átalánossá és rendetlenné vált retirade alatt — ha Lengyel ur levele szerint, Petőfi Fehéregyház tanorkapu lábjánál, tehát a közlekedő utón állt — ezen falunál hátrább a rohanó özön orosz lovasság miatt gyalog nem menekülhetett. Pap Lajos alezredes állitja, hogy Bem másnap különösen sajnálta Petőfi és Kurz elvesztét. Lehetetlen is, hogy Petőfi, a nagy hazafi, ha életben marad, a három hét múlva bekövetkezett fegyverletételig félrevonultan üljön, s fel ne keresse a még sokszor csatázó s vérző tábort, bajtársait s kivált Bemet, kivel egymást ölelésig, csókolásig szerették. Hogy netán Egressy Gábor urnák (X. számú) közzétett levele folytán valaki azt vélje, mintha a Petőfinek készitett katonaruhát én vettem volna, a fentirt ütközet után M.-Vásárhelyen át,s számolnom is lehetne róla : megjegyzem, hogy az ütközetből, a Bem kocsijáról, a lovas ellenség közöl, Héjas falvában, isteni ótalom mellett, szabadultam meg, s az éj beálltával szállingózó bajtársak segítettek tovább. Mig Parajdon betegen feküdtem, addig M.-Vásárhelyről a magyar had el- s az orosz bevonult. En csak 10 napra érhettem a táborhoz Szászsebesre. A tisztiruha átvevője tehát más volt, nem én. Vissza fog talán Egressy ur emlékezni, ha megírom, hogy a Segesvár melletti ütközet után Szászsebesen találkozott velem újra, a mikor a Kolozsvárról Bemnek küldött kocsihoz előfogatul a fogságba esett intendánsunknak lovait adattam át. Lörincz József.
