Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

A három derék férfiú egy darabig az imént lezajlott kuglipárti kimagaslói)!) eseményeit beszélte meg. E megbeszélésnél a jegyző, aki jeles játékosnak tartotta magát, olykor hevesebb hangon kiáltott fel, de mindannyiszor nyomban elcsendesedett, amint a házigazda nyugodt, mély bariton-hangja megszólalt és pohár savanyuvizes borral öblítette le indulatát. Fájdalmasan gondolta magában, hogy őt az egész világ félreismeri, soha sem fogják tudomásul venni, hogy ő legjobb kuglijátékos.

A kuglrvitának az vetett végérvényesen véget, hogy a falu felől megérkezett a cigány-postás vörös nadrágban és hajadonfővel, amint általában a cigány postások szokták, újságokat hozott és alázatosan meghúzódott a komondor mellett a konyha közelében.

Mariska! — kiáltott a házigazda.

— Tessék, édesapám? — felelt egy csengő hang és az ebédlőből fehérkötényes, karcsú, ábrándos tekintetű leányka sietett ki. Szolgálatkészen állott meg egy asztal mellett és míg kezével titkon az alattomoskodó jegyző kezére ütött, nyugodt mosolylyal nézett édesapjára..

— Leánykám, itt vannak az újságok. Böngézd ki belőlük, ami érdekes, hogy vacsoránál elmondhasd nekünk, — szólt a földbirtokos.

— Igenis, édesapám, — felelt a leányka és elsietett a hírlapokkal.

A tiszteletes bánatos, temetési hangon jegyezte meg:

— Szegény hazánk! Vájjon romlásba vagy Kánaán földjére vezetik e országiárjaink nemzetünket?

A jegyző kötelességszerüleg bólintott.

— Pozsonyon van az ország szeme.

— Ugyan hagyjuk már a politikát, barátaim, — kiáltott fel idegesen a házigazda. — Miniket, egyszerű embereket nem érdekel az, amiben a nagyok feje fő. Kenyér lesz mindig Magyarországon és a nép boldog és megelégedett lesz. Tekintsünk inkább más mezőkre. A művészet és irodalom mezejére, amely tájak kedvesek minden szívnek. Leánykám előfizetője a Honderűnek, a minapiban a nevét is kinyomtatta a szerkesztő a zöld borítékra. Tőle hallom, hogy igen jeles költői vannak jelenleg a hazának, akik méltó