Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
A költő megjolen. Irta: Krúdy Gyula. (Utánnyomás tilos.) A falusi urilak tornácán vidám társaság üldögél. Nyári alkonyat volt, a napsugarak a jegenyék hegyét aranyozták, amely jegenyék a hosszan elnyúló, poros országutat szegélyezték. A társaság ott a kúria tornácán abban a kellemetes hangulatban volt, amely a vacsora előtti állapot szokott lenni, j feltéve, ha az ember nem gyomorbajos: a konyhában nagy tűz lobogott, a házőrző komondor hegyező fülekkel ült a küszöb előtt és a lomha alkonyati szellő olykor finom étel- illatokat sodort a tornácra a konyha felől, inig a nyitott ebédlőablakból tányércsörgés hallatszott. Mindez hozzájárult, hogy a naplementében, amely vérpiros palástot hozott a távoli erdős dombok testére, kellőképen gyönyörködhessen a kúria tornácán mulatozó társaság. Ha még elmondom azt is, hogy egy sarokban jeges dézsa állott, amelyből megnyugtató borosüvegeik és savanyuvizes palackok kandikálnak ki, semmivel sem kell fölöttébb magasztalnom a falusi alkonyt. Megelégedettség, nyugalom honolt ama három férfi arcán, kedélyén, akik az asztal körül üldögéltek és jókedvűen iddogáltak. Mostanáig kugli zással töltötték az időt és miután a játékban jól kimelegedtek, (valamint a közelgő vacsora szempontjából elegendő étvágyra tettek szert,) a savanyuvizes borral hütöz- tek. A falusi földesül* és rendes vendégei: a tiszteletes és a jegyző sem törte rosszban a. ' fejét, nem gondolt lányokra, se szerelemre, hanem a közelgő vacsorára. Ugyanerre gondolt a házigazda, és a tiszteletes is, akinek pedig elég gondja lett volna híveivel, akik a lókötésben nagy hírességre tettek szert. Még csak annyit kell megjegyeznem, hogy a negyvenes évek közepén vagyunk, egy kis hevesi faluban, amint különben eddig sejthette az olvasó, hogy nem a mai korban ülnek együtt a barátságos emberek. A mai korban se kúriák, se vacsorák, se megelégedett órák nincsenek.
