Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Pclöfi-omlékok. »,”A legszeretettebb atya és anya“ sírját ma-holnap meg fogják bolygatni. A nagyváros terjeszkedik, s rászorul a Kerepesi-nti temető helyére. Nem kímélheti meg Petőfi Sándor szüleinek sirját sem. A Petőfi-Társaság a két koporsó számára díszsírhelyet kér a fővárostól. Egész kriptára valót, hogy Petőfi feleségének és fiának tetemeit is odatemethesse. A főváros a kérést teljesíteni fogja és Petőfi Sándor családi kriptája számára méltó helyet fog adni. Magát a kriptát is méltón kell megépiteni. Nemesen és egyszerűen. A síremlékben el kell helyezni azt a kopottas vörös márványsirkövet is, amelyet Petőfi Sándor állított „a legszeretettebb atya és anya“ sírja fölé. A művészetnek érdekes föladata lesz ennek a síremléknek megalkotása. A Petőfi-Társaságnak bizonyára nincs rá pénze, hogy azt a síremléket ahoz a gondolathoz méltón készíttesse el, hogy olyanoknak a sirját fogja jelezni, akiknek véréből való vér volt Petőfi Sándor, s aki az ő véréből való vér volt. De a magyar nemzetnek van pénze. Annyija van, hogy belőle sok mindenre telik. Kell, hogy erre a síremlékre is teljék. Ezt a síremléket az országnak kellene állítani. Úgy gondolkozván, hogy magának Petőfi Sándornak sirját nem ismerjük, s hogy hamvairól azt valljuk, amit egyszer Jókai Mór mondott róluk: jó, hogy a szél szerteszórta őket, mert igy legalább minden magyar embernek jutott belőlük egy-egv porszem. Az ő földi maradványai nyugvóhelye főié nem építhettük az emlékezés templomát, de szülei és fia az ő vérének vére voltak, s hitvese az ő lelkének szentsége volt. Mintha egyenesen neki állítanánk síremléket, úgy kellene a Ke- repesi-nti temetőben Petőfi Sándor családi kriptáját megépiteni. Az ország pénzéből, a nemzet kegyeletéből, a művészet áhítatával. Talán arról el lehetne gondolkozni, hogy vájjon meg kell-e bolygatni azokat a sírokat, de a városrendezésnek gazdasági és esztétikai szempontjai vannak. Az a nagy sirdomb,
