Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

A tekintetes asszony kipirosodva, boldog mosolylyal futott be a konyhából. Jól megszóld tóttá a költő kezét és anyáskodó jósággal simogatta meg a sápadt, beesett arcot.

— Fiam. most már itt marad egy darabig nálunk. Majd egy kicsit kihizlaljuk, úgy szép az ember, ha kövér.

Mariska megbüvölve, némán állott a sarokban. A tekintetét nem tudta levenni a költőről, megigézve, megbüvölve állott ott, mintha egy menybeli angyal állana előtte a kopott csizmákban, tavaszamult Kazinczy ban.

Ő igy, ilyennek képzelte álmaiban a költőt.