Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Adatok Petőfi halálához.

(A közönség, úgy hiszszük, nem szűnt meg figyelemmel kísérni adatainkat, melyekből egykor igen vonzó képet fog lehetni összeállítani szeretett költőnk viszontagságos életéből. S bár, nézetünk szerint, kutatásaink főtárgya, Petőfinek valóban megtörtént halála s annak körülményei iránt teljesen tisztában vagyunk s némelyek véleménye szerint tudósításainkat talán be is végezhetnők : mindazáltal folytonosan oly részletek s uj összeállítások birtokába jutunk, melyeket közönségünktől elvonni véteknek tartanánk. Bizonyára mindenki előtt érdekes olvasmány lesz a következő levél, melyet Petőfi rokona, legrégibb s legmeghittebb barátainak egyike, jó hírnevű festőművész hazánkfia Orlai Petries Soma intézett hozzánk. Az ő beleszólását régóta várjuk.)

XXXIX. Orlai levele.

Pest, márczius 5.

Legszebb elismerést nyújt Petőfi költői érdemeinek azon buzgalom, melylyel a nemzet az ő porait, sőt élő személyét keresi; azon tisztelet és szeretetnek kifejezése ez, melylyel egy lelkes nép nagy szellemei iránt viseltetik. Szerintem a kutatásnak sikerülhet még, a sirt is feltalálni, hogy a nemzet kegyelet-babérkoszorút függeszszen föléje, de azt várni, hogy zengzetes ajka uj dalokkal melegítse fel szivünket, hiú reménységnek tartom.

A fegyverletétel után egypár hóra, Petőfi nejének hozzám irt leveléből tudtam meg, hogy Sándor eltűnt. Még hittem egy ideig, hogy tán sebei, külföldre menekülés, vagy más, azon időben megszámlálhatlan akadályok nem engedik tudatni legközelebbjeivel hollétét; azonban, midőn e várakozásban az idő annyira haladt, hogy azalatt, ha nem is közvetlenül tőle, de neje által, kivel gyakran találkoztam, hollétéről értesülést nyerni reméltem, s az még sem teljé’sült, azon szárnyaló hirnek kezdék hitelt adni én is, hogy elesett, s most, oly sok év után, abban többé semmi kétségem. — Nincsenek ugyan positiv adataim erre, de az ő nemes szive, lelke, jelleme, családja iránti érzelmei, oly meggyőző erkölcsi és psychologiai támpontokat nyújtanak nekem, hogy halálát bizonyosnak kell tartanom.

Nemcsak rokoni, de kora ifjúságunktól fogva a legbensőbb baráti viszony is csatolt hozzá. Több Ízben, s néha egész éven át együtt laktunk, s ha szenvedélyes, nyughatatlan szelleme széthordozta őt a hazában, leveleink által kerestük fel egymást. (így irt ő, többi között, a helyett, hogy egy iskolai év beálltával elhatározásunk szerint maga jött volna Pápára, egy levelet nekem : „Nem fogadhatom el, úgymond, szegény szüleim azon ajánlatát, hogy ők segíteni fognak, nélkülöző sorsukban nagyobb bűnt követnék el azáltal a rablásnál. Mit tehettem tehát egyebet, feltettem a sipkámat, s a merre ellenzője esett, arra indultam.“) — Velem jött ő Sopronba, hogy itt katonává legyen, s mint tudva van, itt az akkori Goldner ezredbe be is állott. Midőn később elbocsátását Károly városban megnyerte, innen télen Sopronba gyalogolt, hol engem lenni hitt, azonban én már ekkor Pápán voltam, onnan tehát ide jött. Következő évben, midőn tanulmányaimat folytatandó, visszatértem Pápára, szinipályájának megszakítása után, már ott várt reám, s az egész évet együtt lakva töltöttük azon kis fehér ház keskeny szobájában a kollégium mellett, melyről Jókai emlékezik a „Tarka élet“ I. kötetében. — Nem szándékom itt, Petőfi rövid, de viszontagságteljes életéből végig feljegyezni azon adatokat, melyek által igazoljam, hogy nsm szűnő barátságával feljogosított azt reménylenem, hogy ha ő még az erdélyi hadjárat után is él, legalább azon barátai közé számit, kikkel életben léteiét tudatta volna. ______ ____________________