Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Adatok Petőfi halálához. (A mit a nyájas olvasó mai számunk ezen rovatában talál, az kétségkívül igen meg fogja lepni, valamint meglepett minket is, midőn a beküldött kéziratot először olvastuk. Nem azon levelet értjük pedig, melyet Marosi János ur, 1849-ben keresztúri szolgabiró volt szives beküldeni s mely érdekes részleteket s combinatiókat hoz a segesvári csata utáni napokból, mintegy kiegészitéseül eddigi érdekes közleményeinknek, de értjük azon egymást követő két levelet, melyet győrmegyei ev. lelkész, Kápli Lajos ur szivessé- géből birunk — ezeknek határozott, komoly hangja, lehetlen, hogy első pillanatra megdöbbentőleg ne hasson minden olvasóra. Nehány hónapja, hogy — egy szomorú baráti és hazafiui kötelességet teljesiteni akarván, — Petőfi halála módját, helyét és sírját keressük. A beküldött sok szép részletet köszönettel vettük s bizonyosan nagy érdekkel kisérték olvasóink. Az eredmény eddig annyi, hogy Petőfi életirása teljes lön s történetünk egy pár szomorú, de szép lappal gazdagodott. Petőfi halála körülményeit nehány közlemény a legnagyobb hűséggel, valószinűséggel és avatottsággal ecseteié; — azon mendemondák, melyek Petőfi életben maradását hirdetgették, sorba meg lőnek czáfolva. S ime, midőn ezen eredményt már össze akartuk állítani, vesz- szük az alább következő tudósításokat. Több Ízben mondtuk, hogy nem adhatunk semmit az u. n. harmadik személyek állításaira; nem hallgatunk arra, a ki azt mondja : ,,ugy hallotta; azt beszélik; hiteles embertől tudja“ stb. Nekünk olyan ember kell — mondtuk — a ki először hiteles ember, azután maga áll elő személyesen : ime itt vagyok én N. N.; én láttam Petőfit 1849. után, én beszéltem vele!“ Tisztelt olvasó,alább látni fogod, hogy ezen óhajtásunk csodálatos módon teljesült. Tessék elolvasni Kápli Lajos lelkész ur leveleit.) XXXI. Marosi János levele. Al-Siménfalva (Erdély), jan. 5 A Petőfi haláláról szóló adatokat egészen aXX-ik levélig figyelemmel elolvastam. Látom, hogy még sokan azon jó hiszemben élnek, hogy Petőfi él. En azzal ellenkezőleg afelől vagyok meggyőződve , hogy a segesvári csatán elesvén, nem él. Én a forradalom alatt a székely-keresztúri járás szol- gabirája lévén (Sz.-Keresztur a'segesvári csatatértől két mérföldnyi távolságra van, és a legelső állomás ahhoz a Székelyföld alsó részén); midőn Bem megérkezett kis táborával Székely-Ivereszturra, épen jelenvoltam, jul. 30-án. Egyszerre volt szerencsém láthatni a Macskási udvarban — hova Bem volt szállásolva —Bemet, a nagyhirü hadvezért, és Petőfit a nagyhirü költőt. Petőfi szállása Varga Zsigmond urnái volt. Masnap julius 31-én Bem kis táborát a hatszorta nagyobb orosz táborral szembe vezette Segesvárhoz. Hogy a csatának mi kimenetele lett, azt mindenki tudja. Elég az hozzá, hogy este a szétvert magyar táborból azon nehány huszár, ki megmenekülhetett, felfutott Sz.-Kereszturra, a csata elvesztésén kívül, azt a hirt is hozták, hogy Héjasfalva közt a kozákok-a vezért is elfogták. Roppant volt a levertség, nem annyira a csata, mint a vezér elveszte miatt. Éjszaka mintegy 11 —12 óra tájt megérkezett Bem is, csupán egy huszár kíséretében nagy sárosán, s még azon éjszaka tovább ment Marosvásárhely felé.
