Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
A márczius 15-dike. Márczius 15-dikét az idén is impozáns lelkesedéssel ünnepelte meg az egyetemi ifjúság s a fővárosi közönség. Az ünnepi hangulatot még emelte s az egész ünnepélyt még nagyobb szabásúvá tette, hogy egy része a P e t ő f i-t é r e n folyt le, a halhatatlan költő érczszohra előtt. Úgy az egyetem-tér, mint a Petőfi- tér fel volt lobogózva ez alkalomra s a díszt az ablakokba kirakott szőnyegek is emelték. Az ünnep az egyetem előtt vette kezdetét, hol nemzeti szinü szövetekkel diszitett emelvény volt felállítva, tetején a magyar koronával. A két oldalt lobogó zászlók >1848 — 1849« felirattal voltak ellátva. A közönség már jóval három óra előtt összesereglett a város minden részéből a téren s türelmetlenül várta az ünnep megkezdését. A rendet azonban nem zavarta semmi. Kevéssel 3 óra után vonult ki az egyetemi rendezőség zászlója alatt az épületből. Az ünnep ekkor a Himnusz eléneklésével megkezdődött. Az óriási közönség levett kalappal hallgatta végig az éneket. Ezután Kovács Dénes bölcsészet hallgató szavalta el, többször éljenek által megszakítva, Bartók Lajosnak ez alkalomra irt szép költeményét, mely így hangzik: A béke rózsahintő napja lángol Pejed fölött, szép magyar ifjúság! Tavasz köszönt, de nem tört le hazánkról A jégbilincs még, s áll kemény tusát. Nem, nem, barátim, a nagy márczius nagy Ifjúságának örökösei! A szabadságot, a mit ők kivívtak, Nektek kell békében megörzeni ! Nem sápadt kincs ez, melyet élre verve Szennyeskezü is megvéd zár alatt: Piros erőnk a szabadság, a renyhe Karokból elszáll, helyet láncznak ad. Ki bölcsőben a kigyót összetépte: Hős Herkulest lenyügzi egy fonál; — Kardot vagy béke fegyverét a kézbe B nem öl rozsdával a tétlen halál! Harcz edzi a hőst, és dönt egy csapással : De munka-tüz aczéloz jellemet; Ki bék’időn ég lelkes lángolással, A századoknak csak az épített. Fel, ifjúság, mint riadóra, bátran, Nem harczmezőn, de béke mezején ! A békét nyerjük most meg, s a csatákban Ránk fog ragyogni diadalmi fény ! Hazámfia, birkózd le Spárta ifját A palaestrán, s Rómát a fórumon, 8 igy szól a hon : »ha ellenségek vívják Bástyáimat magam lerontatom! Mert bástyák gyermekim ! ifjú nem ismer Szalmatüzet, nem gyöngeséget agg ; Féltő szerelmüknek babér nem is kell, Az önfeláldozás babéra csak !«
