Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
így bántak velem, tábornokom! s nem is ez volt a hadügyminiszter egyetlen s legnagyobb sértése. Hasonló modorban tovább beszélt velem egy óránál; s nem is lett volna erőm nyugodtan maradni, ha nem önért szenvedtem volna mindezt, jóltevőmért, hazám megszabaditójáért! Ily jelenet után egyetlen teendőm volt: újra lemondani, mert nem is akartam, nem is maradhattam tovább oly hadsereg tagja, melynek a minisztere egy tiszt becsületszavának nem ad hitelt. Elfogadta lemondásomat. Szolnokról Írtam neki magaviseletéhez illendő hangon, már mint polgárember s nem katona; mindamellett itt elfogatott s nem restelte eltagadni, hogy elfogadta lemondásomat s azt állítani, hogy ennélfogva még hatósága alá tartozom s ha nem volnék Petőfi, levelemért huszonnégy óra alatt felakasztatna stb. Ily jutalmat nyerek hát hazámtól hét évi folytonos munkásságomért... Nem tudom még, mit leszek teendő, mert lelkem egészen föl van zavarva, föl van dúlva egyfelől e kiáltó bántalmak által, másfelől tisztelt atyám és forrón szeretett anyám hirtelen halála által, kik mindketten leghőbb imádásom tárgyai voltak. Csak egy hete még, hogy atyám haláláról értesültem, s ma már anyám is megszűnt élni. Szegény költő! szokta ön nekem mondani olykor. Szegény költő,igazán!...« így Petőfi. Volt e dolognak folytatása is. Ha jól tudom Gyulai Pál Petőfiről tartott előadásaiból, Petőfi Klapkát párbajra is kihívta, melyet azonban a béke idejére halasztottak el. X.
