Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

— Petöfi-emlék. Szatmár városa levéltárában Petőfi Sándor egy 1848. szept. 30-án kelt kiadatlan levélmásolata van, mely Szatm ármegye alispánjához van intézve s igy hangzik: »Tisztelt alispán ur! Nagybányáról jövök. A székely földre szándékoztam utazni némileg országos küldetésben, de Nagybányáról vissza kellett fordulnom, miután hiteles tudomás szerint Kővár vidékén az utazás bizonyos veszély minden kaputos magyar emberre nézve. Tízezer oláh van talpon, kik az ellenségeskedést azzal kezdték meg, hogy a kővárvidéki kasszát, mintegy 18,000 pengőt,elrabolták. Tegnap egy helyen már gyújtani kezdtek; Teleki Sándort, a kővárvidéki főispánt és Mihály kormánybiztost elfogták s csak csel által sikerült elillan- niok, s midőn kocsira ugortak és vágtatni kezdtek, egy vasvillát hajítottak utánok és két puskát sütöttek el rá- jok, szerencsére egyik sem talált. Mindezt magától Telekitől és a kormánybiztostól tudom, kik Nagybányán vannak több kővárvidéki urakkal, kik szinte megszöktek hazulról, mert életök nem biztos többé. - Tisztelt alispán ur! a veszély nagy, nehány nap alatt roppant lehet; nem én kérem önt, hanem a haza követeli, hogy minden kitelhető lépést megtegyen ön, mi a veszély megszüntetésére szolgál. — Yéleményem szerint nem lesz elegendő az a néhány száz nemzetőr, kik már útban vannak; hirdessen ön általános népfelkelést e megyében, s különösen rendeljen minden meglevő ágyút a hely színére. Ismerve önnek erélyes jellemét, nem kételkedem, hogy mindez a legrövidebb idő alatt meg fog történni, s önt a haza köszöneté és a fenyegetett vidékek hálája köve- tendi. Én legszentebb hazafiui kötelességemnek tartom itt maradni s az önök zászlója alatt harczol- ni. A sereggel együtt Nagybányán termek. Addig is Isten önnel! Tisztelő polgártársa Petőfi Sándor.« E másolatra Petőfi sajátkezülega következőket irta: »E levél eredetijét én Írtam és küldtem Ötvös Mihály úrhoz. A haza nevében fölszólítok mindenkit, ki e levelemet elolvassa és hallja, hogy e benn- irottakat megfontolván, elszántan és lelkesülve teljesítse azon szent kötelességet, melyet ha elmulaszt, nem hazafi és nem férfi, hanem gyáva bitang, ki nem érdemli meg a magyar nevet. Eöl, föl, magyarok, a szabadság és az Isten nevében, fegyverre, fegyverre! mégvaD, mit védelmeznünk, ha késünk, maholnap nem lesz, miért fegyvert fognunk. Föl! föl! Petőfi Sándor m. k.