Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
yjLjjLiiii iiicis Grcl6ií6tj 116m biztosit S6nmiitj li8)D6in | JBudapesteD, i&büf. szept. o. ívimuu uaiawwui co i ot?fiiurciiuviu5 oi sciv icmuuunsanoz. A. jengyei i "u*“**v -----------o x , b eleegyezvén keleti szomszédaink független- jóakaróim miniszterségem 10 éves évfordulóját ro- I lapok azon régi híresztelése, hogy Sembratovics lem-1 éberségéről nem kétkedünk: mégis aggódó I A PESTI NAPLÓ TÁRCiíÁJA. — Szept. 7. — Visszaemlékezések Petőfire. — Petőfi Sándor egy ifjúkori barátjától. — II. A talált lakás egy özvegy paraszt asszonynál levő, utczára nyíló ablakkal s hoglyakemenczével ellátott kis szoba volt, melyben csupán egy ágy fért el; az összes bútorzat egy festett asztal, két faszék és egy fiókos szekrényből állott 3 fiával; a felső a háziasszonyé, a középső Petőfié, az alsó pedig enyém volt. Összes podgyászunk két zsebkendőben szépen elfért. Ebédünk, vacsoránk egyszerű volt, de azért ízletes, és bizony fejenkint 10 váltó forintért többet kívánni sem lehetett. Egyforma fizetésünk lévén, nem zavarta meg egyetértésünket a versenygés ördöge; ő az asztal egyik végén hosszú szárú pipájából füstölve irta költeményeit, én pedig a másik végén az ügyelő lapokat s azt elvégezve, a színháznál apró diszletdarabokat: rózsalugas, kőszikla, szobor- s több effélét festeget- tem; emlékszem, hogy a Velenczei nő drámához a szent Márk terére olyan szárnyas oroszlánt festettem, hogy magam is megijedtem tőle, midőn fogait rám vicsorította. Keszynére csak azért haragudtam, hogy lugasomon, melyre pedig büszke voltam, miért nézte a rózsákat mindig almáknak. Társulatunk több uj taggal szaporodott s a mennyire emlékezem, következő egyénekből állott: Szabó József igazgató, Deézsi Zsiga, a vidék legjobb hősszerelmese, Keszy József, apa Tavaszi András a későbbi képviselő, Szuper Károly igen jó és kedvelt komikus, Boldog Lajos — most hírneves könyvkötő a fővárosban, Fitos hires magyar táncz- müvész, Laczkó József karmester, Grönczy Samu sugő, Petőfi Sándor, Némethy György, Eresei, Keszyné, De Cau Mimi, Erkelné, Laczkóné, Lossovyné — a többire nem emlékezem, és Almási Pista a rendező. O többnyire iutriku8 szerepeket játszott. Vele történt meg Kecskeméten — legalább az öreg Király bácsi mesélte, midőn szerepét, melyben gyilkost kellett ábrázolnia, a színház melletti fáskertben fenszóval tanulta, | a favágó, ki a tulajdonos fáját vágta — borzadozva j hallgatta a szerep ezen mondatát : »Szivét hasítom az árulónak — az egész családot irgalom nélkül meggyilkolom.« A favágó rémülten, remegő léptekkel kisompolyog a kertből, s a tulajdonosnak kereken felmondja a szolgálatot, mert ott gyilkos gazember van, a kivel ő egy portán nem dolgozik; hiába magyarázta neki az öreg Király, hogy az csak a játékhoz való; végre, hogy meggyőzze őt Almási becsületességéről, az esti előadáshoz váltott neki egy karzati jegyet; fájdalom! Almási éppen a szóban forgó j szerepet játszotta, s mikor előadás után Király a favágót véleményéről megkérdezte, az kurtán csak eny- nyit felelt: »biz uram, ott is csak gazember volt az.« Minthogy a társulat sok uj taggal szaporodott, körülbelül 3 heti működés után társulati gyűlésre hivattunk, hogy a tagok osztályrészét a képesség arányához mérve határozza meg a többség. Ezt megelőzőleg minden újabb színész azon igyekszik, hogy jelentékenyebb szerepet kapva, kimutassa haladását s nagyobb osztályrészhez juthasson. Petőfi nem birt csekélyebb szerepeiben kitűnni, mert szinpadi képessége sokkal csekélyebb volt, mint ambicziója; de a véletlen alkalmat nyújtott neki. melyet ő meg is ragadott. Szabó nagyon szerette az énekes müveket, sőt legjobban az operai egyvelegeket és férfi-négyeseket. Egyszer De Cau Mimi kedvéért betanultunk »Bájital« operából egy egész jelenetet kar és magán énekekkel, s ez alkalommal szavalat, táncz s más efféle produkezió is czifrázta a szinlapokat. Ekkor tánczolta el Fitos Károly tánezmüvész azon magyar szólóját, melynek elég botorul ezt a czimet adta: »Yak vagy-e te, szent igazság?« Petőfinek is sikerült, hogy neve külön s nagy betűkkel legyen kinyomva; ő szavalni fog az előadás közben, még pedig az akkor hires alkalmi költeményt, a »Szathmári ólmos botok«-at. Szerzője álnév alatt irta, s igy kezdődött a gunyvers .Hohó, Tekintetes Karok és Kendek ! Csak utánam, majd én elől menendek. Gyűlésre megyünk, és azt tudja kiki, Hogy ott okokkal lehat csak dönteni. Azért készítsünk sok fontos jó okot Minden legény egy-egy súlyos ón-botot. A kollégium apraja, nagyja megjelent, és rengeteg tapsokkal tüntette ki Petőfit hatalmas szavalatáért ; most már Sándor is érezte jogosultságát azon követelésre, hogy osztályrészét fölemeljék. A fizetések tizedes rendszer mellett voltak osztályozva; az első fizetés tizede 10 frt és igy lejebb — az enyém és Petőfié 3 frt volt. Mig ez az egyenlőség fennállott, az egyetértést köztünk mi sem zavarta meg; boldog családi életet éltünk; kedélyesen fogyasztottuk el egy, sőt néha két tál ételünket is, melyek között legkedvesebb volt a turóscsusza és a bőrös disznópecsenye, csakhogy a disznósághoz ritkán volt szerencsénk. De najh! közbejött az osztályozás, én 30 váltó krajczárral többet kaptam, s kezdetét vette a neheztelés, majd czivódás, végre a harag. Teljes indignáczióval támadta meg Petőfi a gyűlést, adjanak számot: mi joggal érdemiek én több fizetést? tán azért, mert erősebb a hangom ? vagy, mert a rózsalugasokra tulipánokat pingálok ? Hiába magyarázták, hogy az énekkarban nélktilözhetlen vagyok, s a kartanulásnál naponkint két órával többet kell, mint neki, foglalkoznom; nem használt semmit. 0 ugyan ellentmondott, de a közgyűlés többsége szívtelen volt s nem hallgatta meg panaszát. Eris almája kettőnk közé esett, 8 e percztől kezdve nézése vasvilla, szava szuró-maró, viselete pedig kiállhatatlan lett irányomban. Már az első napokban bekövetkezett az ágytól elválásunk. Egy reggel fölugrik az ágyból, s nagy dér durral előkiáltja a háziasszonyt, s kereken kijelenti, hogy velem többé nem hál egy ágyban, mert én sokat fészkelődöm, sőt néha álmomban énekelek is, azért neki ezentúl vessen külön ágyat a földre! »Jól van no ! meglesz, csak föl ne faljon !« s a kis tömzsi asszony úgy kiperdült a konyhára, mintha a forgószél kapta volna el. — Kezdetben rosszul esett e szakadás, de később a kényelmes alvás hamar kárpótolt, — Egyszer Írni kezd s a tolla rosszul fog: »ki irt ezzel a tollal ? az én toliamhoz ne nyúljon senki!« »Nem kell nekem a másé — van nekem tiz is! — Látja ?« Ez igy ment vagy egy hétig, minden nap keresett okot a czivódásra; most a pipája nem szeleit, majd a tolikése nem fogott — végre úgy összekaptunk, hogy később magunk is megbántuk. Végre, megsokalva a sok kötekedést, én is kifakadtam : »minthogy az asztaltól megválnunk nem lehet, mert ilyen olcsó ellátást sehol sem kapunk, az özvegynek adósú is vagyunk, legjobb lesz, ha egymás jogait tiszteletben tartjuk, s nehogy szóból szó, s a szóból petpatvar származzék, többé ne szóljunk egymáshoz, s meglesz a béke.« E percztől nem beszélgettünk, de nem is czivakodtunk. Petőfi tükre mellett sokat időzött, s midőn haja, melyet felborzolva viselt, kedvére nem állott, egy- egy makacs fürtöt rögtön lenyirbált, s ezt gyakran kellett ismételnie, mert a, rendetlen nyírás rendesen meg- bo8zulta magát. — Dohányára és pipáira módnélkül kényes volt; egyszer »mondva« csináltatott két gyönyörű fehér pipaszárat, mely egy-egy húszasába került, midőn a színház udvarán büszkén eregette belőlük bodor füstjeit, mindenki megbámulta a jeles szerszámot, sőt Deézsi irigységét sem bírta elpalástolni. Esténkint az ágyban pipaszó mellett szokott olvasni, a könyveket a kollégiumból hordta; egy Ízben Páriz Pápay dikeziónáriumát hozta el Jókai Móricz- tól, mely soha többé nem került vissza gazdájához. Sokszor hangos kaczaja riasztott föl legédesebb álmomból, mert daczára komoly természetének, egy-egy jó ötletnek mindig megadta a nevetés adóját. Ha költeményt irt, azt, midőn hazulról távozott, rendesen kiterítette az asztal azon felére, mely elválásunkkor nekem jutott osztályrészül, még pedig oly czélból, hogy elolvassam; mikor némely kitételeit nyerseknek találtam, azzal jeleztem nemtetszésemet, hogy leboritva fektettem az asztal azon részére, mely az ő tulajdona volt; midőn hazajött, észrevette a jelt, s figyelemmel olvasta át költeményét, de csak egyetlen esetre emlékezem, hogy ily költeményen javított volna. Mindenféle szerepben próbált szerencsét, de csupán a »K o r- szellem« czimü bohózatban kaczagtatta meg a közönséget; Szigligeti »M iezbán csalá d«-jában Demeter szerepét igen szépen elszavalta, de boldogsága tetőpontját »L ear király«-ban érte el. A bohócz szerepe Szuper Károlynak, a társulat komikusának volt osztva. Deézsi Zsiga (Lear király) rettenetesen haragudott ezen kiosztásért, mert játéka sikerét féltette Szuper hohóskodásaitól, s nagyon megörült, mikor Szupernek Halasra kelle utaznia 8 a szerep Petőfi kezébe jutott. Ekkor kellett volna látni Sándort! A büszkeség, az elégültség ragyogott arczán, a szereppel hóna alatt egy fejjel maJ O x hatása nem tétetik a törvényhozás utján gasabbnak látszott, s már az első próbán súgó nélkül szavalta szerepét; az előadáson pedig oly tűzzel lánggal működött, hogy még ki is tapsolták, Deézsi pedig össze-vissza csókolta, meghívta vacsorára, melynél Zsiga bácsi egy kissé becsipve, elszavalta egyik jelenetét azon drámájának, melyet hosszas Bzinipályáján folytonosan irt és javított, de mély azért sohasem került színre. Tavaszszal mindenki Pozsonyba készült a 43-ki országgyűlésre; a mi igazgatónk alkuba lépett a pozsonyi német igazgatóval, ki heteukint három napot engedett át a magyarnak felejövedelemre! Szorgalmasan tanultuk a férfi-négyeseket, ekkor csaltam el a kollégiumból Körösi Sándort, jelenlegi képviselőt, kinek gyönyörű basszus hangja volt. A társulat erősen szervezkedett, hogy a honatyák előtt tisztességesen megállhasson, de fájdalom, De Cau Mimit a pesti nemzeti színházhoz szerződtették énekes szerepkörre s el is utazott. Egyedül De Cau volt a színésznők között, kit Petőfi gyakran meglátogatott; hogy udvar olt-e neki, nem tudom, de könnyen meglehet, mert Mimi kisasszony pezsgő franczia vérü gyönyörű leányka volt s talán az ő távozása okozta, hogy Petőfi is ezért — vagy megunva a sikertelen küzdelmet é3 pénztelenséget, kimondta, hogy megy s majd Pozsonyban találkozunk. Ezt háziasszonyunk is megorrontotta s nekem, kiről tudta, hogy rossz lábon állok Petőfivel, egyenesen kimondta: hogy az a Petőfi őt ugyan rá nem szedi, — mert sárga gombos kék kvekkerjét addig ki nem adja, mig adósságát, a 7 frt 36 krt váltóczédulában ki nem fizeti, s ezzel a Petőfinek oly drága öltönyt a szekrény felső fiókjába zárta s a kulcsot lehúzta. Engem nagy aggodalom lepett meg, mert daczára annak, hogy haragban voltunk, mégis nagyon becsültem és szerettem; tudtam, hogy ezen öltönyét annyira félti, miszerint csak kiváló ünnepélyes alkalommal vette magára, és egész télen a legnagyobb hidegben is kopott nyári vászonzubbonyt viselt a kurta gallérköpönyeg alatt. Féltem, hogyha fogadásomat megszegve megszólitom, még kellemetlenségnek teszem ki magamat, de végre mégis győzött bennem a jó indulat, s várva-vártam hazajöttét, hogy a történteket értésére adván, figyelmeztessem a veszélyre, mely a sárga gombu kvekkert fenyegette.
