Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

A PESTI NAPLÓ TÄUCitÄJA.

— Január 4. —

Petőfi búcsúdala.

Kun-Szt.-Miklós tisztes öregei bizonyára emlékeznek még arra az épületre, a melyik a Bak-ér mellett, közel az »öreg töltésihez egy kis magaslaton emelkedett. Azoknak a férfiaknak, a kik a bortól nem idegenkednek — s pedig tudom, hogy igen sokan nem — az is eszükbe jut, hogy a kérdéses háznak a pinczéjében több akó bor fordult már meg; azok a mamák, a kik a kávécskával jó lábon állanak — s pedig tudom, hogy ilyenek igen sokan vannak — nem felejtették még el az emlitett épület egy részét képező »hegyi bolt«-ot,

Milyen furcsa is az a nép! Nehány lépcsőn kellett felmenni, aztán már hegyi bolt. Persze ott, »a honnan messze kell utazni, mig az ember hegyet láthat«, hát a szőrt is gerendának nézi.

De a pinczét és a boltot is csak azért hoztam fel, hogy a város öregeinek erről könnyebben eszükbe jusson a kiegészítő mészárszék.

Ma már az egésznek hire hamva.

A nemes tanács lebontatta, elhordatta s a földdel egyenlővé tétette, mert hát nagy bűne volt, a büntetést nagyon megérdemelte, no csak képzeljék — elfogta a kilátást.

Tudni kell ugyanis, hogy a kiszenvedett a piacznak egyik, a városháza pedig a másik szélén állott : túl rajta nagyszerű látvány kínálkozott: a széles, nádas ér fölött elhúzódó büszke kőhíd, a »palotasor« között eltűnő ut, csaknem a »rángatós kutig«, honnan az egész mezőváros apraja-nagyja egyaránt hordta az ivóvizet; a városháza előtt pedig padok vannak, a padokon bámészkodó emberek, s micsoda istentelenség az, hogy az a terpeszkedő épület elrabolja előlük a felséges kilátást ?

A mészárszéknek a negyvenes években egyideig Petrovics István volt a bérlője. A kiskőrösi, félegyházi és szabadszállási kísérletek után itt is próbált szerencsét a mélyen sújtott, elszegényedett család.