Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

Olyan bérlő volt ő, a kit soká nem tudtak elfeledni.

A vén Petrovics! Csak igy hivták.

Ott mérte a húst a nagy tőke előtt, gombos magyar ruhában, fehér kötővel. Nagy szelindekje kívül tehénkedék a mészárszék előtt, álmos pillantásokat vetve a piaczra. Egy-két városházi ember, bakter, hadnagy, majd mindig lézengett a szék körül; ezekkel aztán kedélyesen elbeszélgetett az öreg mészáros. Szóbeszéd közben előjött a család sorsa, még a Sándor gyerek minden viselt dolga is, a ki »nagy poéta ugyan, de mégis okosabban tette volna, ha a tagló mellett marad, mint az öcscse, a Pista.«

Ez a Pista volt ám még csak legény a talpán! Úgy tudott dalolni, hogy igen! S olyan jó lovast, mint ő, gyertyával se lehetett volna találni. Ügy megülte a szürkét meg a pej lovát, mintha csak rátermett volna. Annak csak a Mező Péter uram a megmondhatója !

... E mészárszékbe járt egy kedves, szép barna lány is s ez, valahányszor a Pista mérte a húst, mindig elpirultan, lesütött szemmel távozott.

Az 1845-ik év júniusában Kun-Szent-Miklós felé egy kocsi haladt, melyen két férfi foglalt helyet. Egyik jómódú parasztembernek, a másik a magasabb osztályhoz tartozónak látszott, feszes magyar ruhában; ez Petőfi Sándor, amaz pedig Mihály gazda volt.

Egymás mellett ülve beszélgettek.

A nap épen akkor bujt elő, s a mily jól esett a szemnek a bearanyozott végtelen róna, ép oly üdi- tőleg hatott a tüdőre a reggeli levegő.

A messze távolban már föltűnt a város, oldalt pedig zöld facsoportozatban a tanya.

Mihály gazda fogta az ostomyelét és rámutatott vele erre a tanyára.

— Azt gondótam én magamban, nem tóm, uramöcsém mit szól hozzá, jó véna tán befordúni ide a Anyámra.

— Miért?

Mihály gazda folyton a jelzett irányba nézegetve, vonogatta a vállát.

— Hm. Hát csak úgy dukána. Ehösek is vónánk

! má, mög egy kis dógom is akanna a cselédjeimnél. A Juczi lányom majd kotyvasztana valamit.

— Nagy már kigyelmednek a lánya ?

— Mahónap eladó. Az anynyára ütött a szen- töm, mintha csak úgy köpte vóna. Csacska egy teröm- tés, s nem valami hamvába hót lány. Hanem — aszondom, uramöcsém előtt úgy nem szóna, mint ez az ustornyél hogy nem szól.