Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

el tudta választani egymástól, Petőfi nem. Azt hitte, ha költészetét gáncsolja Tompa: egyéniségét sem szereti. Tompa, úgy látszik, túlságos szigorral Ítélt Petőfi Széchi Máriájáról s még hozzá igazságtalanul is. Hibáztatta a költemény alapeszméjét, a szerelem diadalát, mely szerinte nem volt egyéb aljas árulásnál. Hasonló tárgyú költeményében ezt az eszmei tartalmat is érzékitette meg. Petőfi annál hajlandóbb volt e költeményben versenyt látni, mivel az övéről Tompa igen éles bírálatot mondott, mikor 1847-ben meglátogatta. E képzelt verseny rosszul esett neki, főkép, miután Tompa rosszaló Ítéletét, egy régi ismerősétől, Adorján Boldizsártól is hallotta.

Adorján Boldizsár ismeretségben volt az akkori költőkkel, maga is irt néhány verset az Athenaeumba s Yörösmartyék sokat vártak tőle. A hozzá kötött reményeket nem váltá be, de folyvást levelezett az irodalom kiválóbb képviselőivel, főkép miután Shakespeare első magyar fordítóját, Lemouton Emilia írónőt feleségül vette. Neki nyilatkozott Tompa a föntebbi ügyben, »egyenesen, csuszász-mászás nélkül, mint férfihoz illik.« (Tompa levele.) Adorján elég tapintatlanul járt el, hogy mindent elmondott Petőfinek, talán túlozva és nagyítva az árnyoldalakat, mi csakugyan rossz vért szült Petőfinél, a ki költői hírnevét látta nem annyira megtámadva, mint inkább hánytorgatva, s úgy hitte, hogy Tompa mindenáron futtatni akar vele.

»Hát Tompa Széchi Máriáját olvastad? kérdi Aranytól, hozzá intézett levelében. Nem is Széchi Mária az, hanem Panyó Panni. Isten látja lelkemet, nem irigységből beszélek, nem is kárörömből... de ő velem akart versenyezni és olyat bukott, minőt csak a Kotschild-ház volna képes bukni, noha az én Marcsám is csak, a mint Miska mondta A.(dorján) Bődinak, »nagyon középszerű.« Meglásd, Tompát a versenyzés öli meg, ő velem akar mindenáron futtatni, adja Isten, hogy elhagyjon, de attól tartok, hogy megszakad. Vahot Imre engem akar vele ellensúlyozni lapjában, a Szemle rovásomra dicséri őt, Gömörvár- megye Európa csillagának tartja.. .és a szegény Miska... bizony Isten sajnálom. (Figyelő. 1879. 7. k. 203. 1.)

A koczka immár el volt vetve, bár Tompa most mit sem akart hallani elidegenedésről, vagy pláne haragról s végképi szakitásról. Szives barátságot mutatott Petőfi iránt, a kit, úgy hitte, ő fog összeesketni szeretett Juliskájával, mikor is Arany és Jókai vőfélyek lesznek. Szinte elragadólag emlegeti e napot, melyen ez a »dicső dolog« történik.

De a sors máskép intézkedett.

Petőfi ellenszenve folyton fokozódott iránta s mikor Tompa nehány komoly szóval felhozta neki a I